Megromlott házasság alatt maszturbálást vagy félrelépést választanátok? Meddig bírnátok szex nélkül?

Hello!

Épp most akartam hozzászólni, mikor a válaszoló is írt.

Férfi vagyok (36). Szerintem tegyél meg mindent, hogy megmentsd a házasságotokat! Mert ha mégis szakítasz feleségeddel akkor elmondhasd, megtettél mindent. Próbált meg elvinni agydokihoz szóval tanácsadásra. Mi is voltunk sokat segített! Jó fej volt a pasas mindenfélét olyat felhozott amiről nem beszéltünk kettesben.

Ha valóban olyan jó vagy az ágyban mint állítod, akkor biztos tudod mit szeret feleséged. Add meg neki. Ha nem működik ez sem akkor biztos valami nagy bibi van, megeshet szakember nélkül nem fogjátok tudni megoldani. Gondolom nehéz egy elhanyagolt nőnél szexet kezdeményezni, próbálj meg akkor közeledni mikor épp jobb napja van.

Mi vidéken lakunk. Feleségemet szinte soha nem láttam kiöltözve. A kertből este mikor bejön tréningben az engem sem izgatott fel túlságosan. Mikor megismertem csinos volt sőt szexi. Olyan ruhákban jött randizni hogy minden pasi megfordúlt utána. A tanácsadó hatására ismét próbál csinosan öltözni. Az is segített, hogy a három gyerekünk már ovodába és iskolába jár így keveset vannak itthon. Tanácsadó javaslatára átalakítottuk napi időbeosztásunk. Nem este hanem napközben foglalkozunk egymással mikor a gyerekek nincsenek itthon. Mivel a kertből élünk magunk osszuk be időnket. Néha olyan jól megvagyunk mint régen.

Férfiak! Ha egy nőtől azt várjátok, hogy olyan legyen, mint a kapcsolat elején, akkor ti is viselkedjetek úgy! Udvaroljatok, bókoljatok, kedveskedjetek. Tudom, hogy nehéz, de a nőnek is: neki is ugyanúgy ott vannak a napi gondok, a gyereknevelés, a számlák fizetése, stb.

Tessék elvinni a nőt randizni, kettesben, beszélgetni sokat, dicsérni a pozitív tulajdonságait (kizárólag a női mivoltából fakadó dolgokat, nem azt, hogy jó anya, vagy finomakat főz), elsősorban a személyiségét, a külsejét, amitől önmagának érezheti magát, nőnek érezheti magát.

A legtöbb házasság ott megy tönkre, hogy az egyik, vagy mindkét fél - még ha nem is tudatosan - dafke pont az ellenkezőjét csinálja, mint amit a másik várna tőle. Mintha így próbálná "büntetni": nincs rend, nincs vacsora, nincs szex, nincs csini ruci, stb. A pasik ugyanezt csinálják ám, csak más módokon! Tessék visszagondolni, hogy milyenek voltak a kezdetek, és úgy udvarolni, mintha először akarnátok ágyba vinni! Nem szabad evidensnek venni, hogy ott a feleség, és bármikor szétteszi a lábát, mert az a dolga. El kell csábítani! :) Tekintsetek úgy a feleségetekre, mint egy új nőre! És ha nem megy, akkor gondoljatok bele, hogy neki ugyanolyan nehéz úgy tekinteni rátok, mint egy meghódítandó férfira. A szex számunkra nem az ágyban kezdődik, hanem fejben dől el. Akarom a pasit, vagy nem. Meg tud hódítani, vagy nem. Ha nem, akkor max. reszelés lesz belőle, de szeretkezés semmiképpen, vagy még az sem! Hajrá! :)

Érdekes téma, mely nagyon sok embert érint!

Én is átéltem ezt. Nem most volt, eltelt már néhány év, de a lelki sebek máig megvannak. :-(

Én azt mondom, ha mindent megtett a kérdező, hát hagyja ott a nőt! Kettőn áll a vásár!

Kedves női hozzászólók! Mind totál kivetítitek saját helyzeteteket a témára, ám a kérdező evvel nem igazán lesz kisegítve. Figyeljetek oda, mit írt! Évek óta tart a probléma, a kérdező próbál mindent megtenni, segít otthon, szinte már csak ő tart rendet. Többszöri beszélgetés sem segített rajtuk.

Számomra nagyon ismerős a helyzet. Ezen mentem át magam is, de sok férfi ismerősöm is. Több barátom, rokonom ezen okokból hagyta el feleségét.

Miért van az, hogy a nők számára elképzelhetetlen, egy lusta, igénytelen, elszántság nélküli nő? Igenis vannak ilyenek! Nagyon sokan! Szerintem két fajta nő van alapvetően, a nőies és a nem nőies. Utóbbi vagy egyáltalán nem-, vagy csupán a pasifogó (randizgató) időben ad magára. Hatalmas átverés a férfiak számára egy ilyen nő! Elhúzza a mézesmadzagot, majd miután megfogta a férfit magának, leadja nőies mivoltát. Legyünk őszinték! A középkorú és annál idősebb nők többsége nem ad magára. Úgy néznek ki, mint öreganyám. Ne tévedjünk meg, többnyire nem avval van a baj, hogy a korral plusz kilók jönnek fel, vagy hogy nem olyan feszes a bőrük, mint 17 évesen. Elhanyagolják külsőjüket, majd környezetüket is. (bár akad olyan is, aki környezete mániákus rendbetartásába menekül) Majd csodálkoznak, hogy férjük más nő után néz!

Elvált férfi ismerőseim 95 százaléka korabeli nővel ismerkedett meg válása után. Nem holmi 20 éves csajokkal. Tehát hölgyeim, hülye duma az, hogy a friss pipihús miatt hagyják ott önöket a férfiak! Nem, a nőies nők miatt!

Ha már személyeskedünk. Én válásom után 1-1,5 évig nem is próbáltam meg randevúzni. Majd próbálkoztam, ám 3 évet vártam egy olyan nőies nőre, akit érdemes volt feleségül vennem. 8 éve vagyunk együtt, de mai napig szexi, dögös, bájos, vonzó teremtmény. Első feleségemmel ellentétben önmagára, családjára és környezetére is ad. Büszkén megyek vele végig az utcán. Sajnálattal nézem igénytelen asszonyaikkal botorkáló férfitársaimat. Pl. mikor az óvodába megyünk a gyerekekért vagy akár egy családi rendezvényen. Harminc nőből talán kettő az, akit nőiesnek mondhatok. Egyik persze nejem. Hozzáteszem, nem vagyunk gazdagok, nem estélyibe megyünk a játszótérre, az oviba a gyerekekért, vagy a piacra, de adunk magunkra. Bízom benne ezt a példát fogják követni lányaink is! Boldog nők lesznek, ha úgy fognak élni, mint édesanyjuk! (és nézhetik majd az igénytelen nőtársaikat, ahogy hozzáállásukkal tönkreteszik házasságukat)

Természetesen nem mondom azt, hogy a férfiak mind igényesek. Sőt. De az a férfi, aki színvonalas életet szeretne élni, aki maga is megtesz ennek érdekében mindnet az megérdemel egy szintén nőies nőt! Ezért mondom kedves kérdező, hagyd ott ezt a nőt. Évek óta próbálod megváltoztatni, itt az idő, hogy a sarkadra állj! Kutyából nem lesz szalonna! (Az én exem máig igénytelen, ill. tudta még lejjebb adni. A negyedik suttyó-bunkó segédmunkás, biztonsági őr partnerét fogyassza.)

Kedves utolsó! Az előtted szóló nő vagyok, és azt gondolom, hogy nincs ellentmondást abban, amit te írsz, és amit én. Viszont pont arra próbáltam felhívni a figyelmet, hogy a nőből igenis ki kell hozni - vagy fenn kell tartani - a NŐT, és nem a háziasszonyt, családanyát. Tehát az, hogy segít a pasi a háztartásban, veszett fejsze nyele...

Én kb. 6 év házasság után elkezdtem hanyagolni a háztartást. Nem igénytelenségből, nem azért, mert ne lett volna rá igényem - hiszen ha eddig volt, akkor most egyszer csak nem?! Igen, ez így van... a férjem elkezdett hanyagolni engem, nőként, és én egy dacreakcióval válaszoltam. Nem tudatosan. Erre ő még inkább hanyagolt, és beindult az ördögi kör.

Magamra adok, a férfiak általában észrevesznek, udvarolnak, bókolnak - a férjem nem. Ő is arra hivatkozik, hogy de hát ő segít a házimunkában. Én meg köszi, de nem kérek belőle... többet érne el azzal, ha néha megdicsérné a ruhám, a frizurám, vagy egyszerűen csak rám nézne. Akkor kihozná belőlem a nőt. Most már ott tartunk, hogy megszűntünk egymás számára férfiként és nőként létezni, hiába minden erőfeszítés. És hiába mondom, hogy mire lenne szükségem: nem érti, vagy nem képes rá... egyre rosszabb a helyzet.

Az utolsó férfi hozzászóló vagyok.

Sajnálom, hogy férjed elhanyagol! Ám hozzászólásodból úgy gondolom, te nem igazán tartozol azon igénytelen nők közé, akikről beszélünk mi pasik. Az én helyzetemben pl. exemmel 6 évig voltunk együtt, második nejemmel 8 éve boldogan élünk. Ha velem lett volna a gond, ha valóban elhanyagoltam volna első nejemet, akkor másodikkal sem lenne másképp. Ám össze sem lehet hasonlítani a két házasságomat! Ráadásul exem semmivel nem lett igényesebb válás után, sőt. Úgy néz ki, mint egy leharcolt boroshordó. Szélesebb, mint magasabb. A minősíthetetlen értelmi szinten álló pasik jönnek mennek nála. Úgy néz ki, erre van igénye. Én nem tudtam és nem akartam így élni!

Nehéz kérdés, amire válaszolni is nehéz. Sok összetevőtől függ, hogy melyiket választanám. Gyerek után sok nő felejti el, hogy anyai mivolta mellett nő is maradt. Hogy milyen folyamat sorwn jut el ide egy házasseg, az nem mellékes, hiszen adott esetben a férjnis kiválthatja ezt valamilyen viselkedéssel, amit talán észre sem vesz.

Mindenesetre ha én lennék ilyen helyzetben és nem találnék olyan pontot, amiben esetleg én lehetek a hibás, megpróbálnék elbeszlgetni a feleségemmel és elmennék párterápiára. Ha ez nem vezetne eredményre, akkor -bár a gyerekeimért a szívem szakadna meg- elválnék. Nem, nem a szexért és nem a farkamra gondolnék. De ekkorra már nyilvánvalóvá válna, hogy a házasswgunkban nincs harmónia. Ahol pedig nincs egyetértés, ott rejtett sérelmek keletkeznek, ami okán pedig felgyülemlik a feszültség, ami bármikor robbanhat. Mert akkor a szex hiánya nem ok, hanem már következmény.