Elhagyjam-e a férjemet mindezek után?

Mindegy melyiket választod, egyiknek sincs semmi önbecsülése.

Dobj fel egy érmét.

Szerintem hagyd el a férjed. Úgyis elhagytad már, elköltöztél vagyis nem kell semmi extrát tenni, hogy ez bekövetkezzen. A férjeddel felsült a dolog, tudja mit tett, miben hibázott. Az igyekezete elismerésre méltó de késő jött. Igyekezzen csak tovább, saját maga miatt, hogy a következő kapcsolata ne így érjen véget. Viszont félő, hogy a mostani igyekezete nem lenne tartós ha összejöttök. Mégsem egyszerű a saját egyéniségét kivetkőzni, tartósan teljesen megváltozni. Ne tévesszen meg a mostani kitartása, igyekezete mert eljön/eljöhet az idő, hogy megnyugszik minden köztetek és lassan néhány vagy sok dolog visszatér a régi kerékvágásba. Ez nem kizárható, ezenkívül nehéz a szülőkkel harcolni, az ember nem akar konfliktust, sokszor amikor már tudja is, hogy bele szólnak amibe nem kéne de nem szól a nyugalom érdekében, és lassan lassan ez is újra problémát jelenthet.

Ezekfelett, ha ő elrontotta most jogod van kipróbálni máshol keresni a boldogságot hisz neki is volt lehetősége, nem használta ki, most lehet az új pasi kihasználja.. Ha pedig nem akkor még mindig kérhetsz egy esélyt a volt párodtól, persze ez rajta is múlik majd anno, hogy adna e. De szerintem mindig jobb az új, úgymond tiszta lappal kezdődő kapcsolat mint a rossz amit javítgatna most az exed de egyrészt ott a sok rossz múltból másrészt van némi esélye, hogy sokminden idővel visszatérhet a régi, rossz kerékvágásba.

5-ös válaszoló vagyok, még annyit hozzátennék, bennem nagy tüske, hogy csak akkor volt hajlandó változtatni és terápiába menni, amikor már nem voltam ott neki. Mikor ott voltam mellette, teljesen biztosra vett. Miért kellett nekem kb. a depresszió szélére jutnom, hogy ő észbekapjon? Ez nagyon fájt.

A másik férfi, akivel ismerkedek eleve normálisan áll dolgokhoz, mondjuk már azt nézem ha valakivel ismerkedek, hogy jelenleg mi van, nem pedig a potenciált, amit mindig csak én láttam bele kapcsolatokba.

Eleve minek házasodtatok össze?

17 évesen jöttetek össze, magyarul kb első tiniszerelem, nulla kiforrott személyiséggel.

Ilyenkor nem kell házasodni, a francokat, 99%-ban úgysem maradnak együtt, akik kamaszként kerülnek össze, csak még a válással is szívathatjátok magatokat.

Én 17 évesen ég és föld voltam a 26 éves kori önmagamhoz képest, más prioritások, más célok, más személyiség.

Volt barátom akkoriban, de eszem ágában nem lett volna házasodni. Minek?

Értem én, hogy a férjed jár terápiára és fejlődik. De te őt csak sajnálod. Szereted mint embert és örülsz, hogy fejlődik,megismeri önmagát, határokat húz. Ez jó dolog. Viszont ha anno nem csípőből téged választott a szülei helyett,nem szeretett igazán. Én nem tudnám elviselni hogy valamelyik rokon bántja, gúnyolja a szerelmem. Ennek vége. Be kell látni.

A másik pasi...

Ahogy a hatos is írta, ha úgy érzed válsztani kell, mert nem egyértelmű, az sem jó. Nem biztos hogy azért mert nem hozzád való, hanem mert korai neked.

Most inkább engedd el mimdkettőt. Szerintem. A kollégádnak nyugodtan mondhatod hogy nem állsz készen. Különben sem váltatok még el hivatalosan. Hagyjátok megnyugodni, ülepedni a dolgokat míg újra önmagad nem leszel.

Nagyon szimpatikus ahogy leírtad ezt az egész storit!

Borzasztó nehéz helyzetben vagy!

Mi is mérnökök vagyunk férjemmel, 19 évesen ismertem meg, 25 voltam amikor elvett! Ő teljesen más személyiség de ettől függetlenül 14 év után sem, soha de soha egy percre sem éreztem azt h elhagynám. Pedig 3 gyerekünk van most jön a 4dik (van nehézség bőven). Szoval amondó vagyok ha te 1 év után ilyet éreztél hogy ki kell lépned ebből a kapcsolatbol akkor ez soha nem lesz jo már. Sajnálom de így látom.

A kollégád...hát. ne lépj rögtön bele másik kapcsolatba!