Túl sokat várok el vagy ez a természetes?

Van egy 8 hónapos és egy 5 éves gyerekünk a férjemmel.

Férjem mindenben próbálja kivenni a részét, igaz szüksége van egy kis támogatásra benne, de lelkes.

Nem mondanám azt sem, hogy kocsmázgat meg ilyenek, el szokott járni hetente focizni, ha olyan esemény van ritkábban, akkor ott marad iszogatni, de ennyi.

Próbál bepróbálkozni ami a szexet illeti, de valahogy az annyiban merül ki, hogy lehúzza a bugyimat, ott elkezd matatni és már térne a lényegi részére. Semmi simi, csók is csak olyan perverz, minél több nyállal legyen, mert azt szereti.

Most már ott tartok, hogy ezek ellenére rettentő magányosnak érzem magam mellette.

Szoktam megkérni, hogy simogasson néha, de annyira érződik rajta, hogy ez teher és nincs kedve hozzá, hogy így nem is esik jól… régen nyilvàn más volt.

Masszírozás ehhez hasonló szokott lenni.

Habár nem megy alapból sem sehová (bár haverokkal inni, bandázni elmenne szívesen többször is, ezt mondta) mégsem látom rajta,hogy velem mondjuk beiktatni egy-két estét, ami csak a miénk, elmennénk valahová vagy valami… én nekem ezek nagyon hiányoznak, próbálom nem kihűlni hagyni ezt a kapcsolatot, nem szeretném őt elveszíteni, ezek mégis nagyon hiányoznak.

Én várok el sokat gondolom…? Hogy tudnék ezzel megbékélni?