Házasságon belül milyen a szex?

30. Értem mire gondolsz, de akkor már(sőt már most is) bőven elrepült az idő. Elgondolkoztam a napokban hogy miért vagyok olyan borúlátó, hát azért mert el lett cseszve a fiatalságom, nagyjából emiatt az a rész az életemből ami színessé, boldoggá tette volna. Ez az én önértékelési és kisebbségi komplexusom miatt történhetett. Szex, lazaság, vidámság, vagányság már nem lesz, marad a meló meg a mindennapok. Kiöregedtem. Ez meg baromira frusztrál, lehetségesnek tartom hogy pszichés problémákat fog okozni. Itt nem arról van szó hogy jaj, most nincs szex. Itt arról van szó hogy sosem volt, és már sosem lesz, sosem éreztem hogy valaki szeretne, hogy valaki felnézne rám, hogy jó szóval illetne azért a végtelen erőfeszítésért amit megtattem.

Hazugság vagy önmagam számára is, egy gyáva féreg. Azért pörögtem mindig is, hogy el legyek fogadva. Hogy ha igényes vagyok, az majd biztos eléőhozza a vonzalmát. Ha több diplomám lesz, ha zenélek, ha motorozok, ha vállalkozok, ha jótékonykodok, ha sportolok, ha vezető beosztásban leszek, ha odafigyelek az életemre, az életünkre, ha megbízható vagyok stb.

Én egy utolsó bohóc vagyok. Felhalmoztam egy rakás ilyen tulajdonságot azért, hogy egy embernek megfeleljek. Tényleg nem is érdemlek egy jó szót sem, egy igazi balek lettem. Ó, mert aki jó apa, arra felnéznek a nők! Aki a háztartásból kiveszi a részét, aki meglepetés ebédet készít, aki ért a villanyszereléshez, a programozáshoz, az autószereléshez meg még vagy 20 dologhoz az mennyire szexi! Nagy l*szart az! Nulla.

Ennyi idő távlatából elmondhatom hogy egy retkes munkanélküli börtönből szabadult reteknek több tiszteletet, megbecsülést, szeretetet, törődés, szexet adnak mint nekem.

Most már azon gondolkozom hogy behozom a lemaradásom, lesz*rom a családom, a feleségem és kizárólag csak önmagamnak élek. Prostik, utazások, programok. Nagyon vágyom ezekre, ha ez a kapuzárási pánik, akkor abban szenvedek. Vagy még most van 1-2 éven(talán), vagy örökre lemondhatok ezekről. Komoly kapcsolatban nem hiszek az előzménye után, szóval részemről az teljesen kizárva.

33. Kuka az egész. Az milyen már hogy nem láttam még p*nát? Mert ugye arra ránézni sosem lehetett, azt takargatni kellett.

Akkora katasztrófa vagyok, hogy komolyan mondom vonat alá ugrok. Erre már sokat gondoltam. Sóvárogtam az egész életemben a szex után, de sosem volt benne részem.

Én komolyan mondom megölöm magam, annyira szánalmasnak tartom önmagam. Életképtelen nulla szar senki vagyok. Egy rakás fos.

37. Köszi! Egy újabb szeg a koporsómba! Öröm volt olvasni hogy másoknak milyen jó a szexuális élete. Én meg ma is átölelhetem a párnám, aztán felb*szott aggyal nézhetem a plafont és konstatálhatom hogy egy nappal kevesebb van az életemből.

Gyűlölöm magam, egy undorító sz*r vagyok. Leönteném magam benzinnel és meg gyújtanám, ez a retek hagy égjen. Semmi értelme a létezésemnek, teljesen beszűkült már a tudatom, csak két dolog jár folyamatosan az eszembe, a gyűlöletet és a szex. Már ott tartok hogy egy szexért az életemet adnám, de tudom hogy egy ilyen emberi moslék sosem fog szexelni mint én, mivel egy ember alatti sejtkupac vagyok. Ennek tudatában hogy lehetetlenre vágyom, még jobban gyűlölöm magam.

Mindjárt megiszok 2 dl hypót.

Dehogy tudok! Nekem ez nem ment soha, mindig attól szenvedtem amiket mások tettek velem. Családi minta, nálunk az volt hogy magunkat rendeljük alá másoknak. Sosem a saját igényünkkel törődjünk, hanem hogy feleljünk meg másoknak.

A kapcsolatomban sosem volt szex, amikor megismerkedtünk a feleségem 21 volt én 26. Egy év telt el mire összehoztunk egy szánalmas dugást. Krisztus nem szenvedett annyit egy év alatt mint én akkor, mert magas libidóval el kellett fogadnom hogy állandó elutasítást kapok.

Mondtam, én képtelen vagyok az életemet másokkal szemben érvényesíteni, emiatt mára rájöttem hogy így tovább szenvedni nem sok értelme van. Pornón nézem hogy mások dugnak, próbálom beleképzelni magam a pasi helyébe, holott tudom hogy semmi esélyem nem lenne egy nőnél. Nem láttam még élőben meztelen nőt premier plánba! 40 feletti vagyok.

Teljesen értelmetlen az egész létezésem. Abban vagyok jó, ami csak engem érint, ha már csak egy ember is szerepel benne, alárendelt vagyok és vesztes. Én kérek bocsánatot azért is, ha engem hoznak kellemetlen helyzetbe, én köszönöm meg azt ha segítettem másnak. Ezt is most vettem észre! Elválni nem tudok pont ez miatt, nekem nincs akaratom, érvényesíteni meg pláne nem is tudnám.

Marad a mértéktelen testi és lelki szenvedés, de már nagyon véget akarok vetni ennek. Egyébként mindenki lesz*r, egy kihasználható balek vagyok.

Az összes párkapcsolatom arról szólt hogy kiválasztott egy nő, ugráltatott, szex sosem volt, ki nem nyithattam a szám.

Amit most leírtam, azt még kimondani sem mertem. Ez az igazság, nem az hogy figyelmetlen vagy tróger lennék aki elhanyagolja a párját.

Közel egy milliót hozok haza, több helyen dolgozok, 3 nyelven beszélek, anyagi, egzisztenciális biztonságot adok. Valójában gazugság a részemről az egész, minden amit elértem az nem az én vágyam és önmagam lenyomata, hanem a tömény megfelelési kényszeré.

Én azért csináltam mindent, hogy talán majd lesz szex.

Durván 35 éve vágyok nőre és intimitásra, női test látványára, ezt sosem kaptam meg. Sosem. Mint egy drogos, csak tanultam, képeztem magam, hogy majd most, majd ettől a diplomától, majd ettől a beosztástól, na majd most.

Katasztrófa vagyok, életképtelen sz*r.

Eltűröm más akaratát bármiben, szenvedek és pedálozással akarom jóvátenni hogy én mást szerettem volna. Bocsánat hogy élek alapon!

Prostik? Ugyanez a baj! Nem tudnék mit kezdeni velük, nem tudom hogy mit akarnának. Nekem nincs akaratom, csak vágyaim. Azokat meg nem tudom felhozni, nem tudom kimondani. Nálam csak az van amit más akar. Ha tetszik nekem, ha nem.

Egy helyen vagyok gyilkos, a versenyekben. Nekem az élet és halál kérdése, csak a győzelem ami elfogadott. Általában győzök, mert amit csinálok azt emberfeletti módon teszem, az edzés vagy felkészülés az ájulásig tart, szellemileg meg révületbe esek. Ha verseny akkor habzik a szám, meg akarom semmisíteni az ellenfelet, mert én akkor annak tekintem. Ha legyőztem, nem örkülök, hanem a győzelem bekem semmi, azt érzem ezt bárki meg tudta volna csinálni, egy gyenge hulladék vagyok. Az összes elért sikeremet nem tartom semminek sem, volt olyan érmem, oklevelem amit a kukába dobtam.

Ami változott vennem az utóbbi időben az az, hogy nagyon nehezen kezelem már mások akaratát ha az rám nézve sértő. Ilyenkor jobbnak látom ha egyedül elvonulok.

Mentálisan nagyon beteg ember vagyok.