Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha minden rendben, mégis olyan üres az egész, az normális?
A szexualitás csökkenése is mostanság alakult ki?
A nemivágyat sok tényező befolyásolhatja.
A gondjaitok is akár közrejátszhatnak, tartós nagyfokú stressz.
Melyikőtök szokta a szeretkezést kezdeményezni?
Írtad, hogy vannak gyerekek is.
Szoktatok kettesben lenni, minőségi időt tölteni? Valahogy vissza kellene találnotok egymáshoz. Szokott neked kedveskedni valahogy, te neki?
"Szerinte minden rendben és ott keresem a hibát, ahol nincs. Amiben lehet igaza van, nem tudom, ez a leghosszabb kapcsolatom, lehet teljesen normális, hogy egy idő után ilyenné válik és örülnöm kellene, hogy nem rosszabb."
Első és legfontosabb az, hogy fogadd el a saját érzéseid.
Te most jelenleg nem érzed magad jól a kapcsolatban, mert az igényeid nem teljesülnek.
Vágysz a mélyebb beszélgetésekre és arra is, hogy kimutassa feléd az érzéseit.
Mióta vagytok együtt?
Pl hogyha te kezdeményeznél programot, akkor arra mi a reakció?
Szoktál én közlést alkalmazni?
Itt egy hasznos cikk róla.
Köszönöm a cikket, még kicsit át kell gondolnom, hogyan tudnám finomítani a közlési módszereimet. Már egy ideje igyekszem jobban odafigyelni, hogy hogyan közlöm a közlendőmet, mert tényleg voltak emiatt a múltban nézeteltérések - amit én beszélgetésnek szántam, ő támadásnak vette, de ez már sokat javult.
Viszont mivel ő nem látja rossznak a kapcsolatunkat, nem tudom miben segít, ha sikerül is megértetnem vele, mit érzek. Ha neki így is jó. Vagy nem hajlandó beismerni, hogy neki sem jó, vagy már átlépett azon a vonalon, ahol én vagyok most, és közömbössé vált. Valamilyen módszer, amivel elérhető, hogy a másik is önfeltárjon?
"Valamilyen módszer, amivel elérhető, hogy a másik is önfeltárjon?"
Olyan típus, aki nem szeret beszélni az érzéseiről vagy a jelenlegi helyzet miatt vált ilyenné?
Az elején hogy hogy nem zavart ez? Vagy arra számítottál hogy majd megváltozik?
Ezt jelezted neki, hogy neked jól esne, ha beszélne az érzéseiről?
Eleinte én sem igényeltem. Én sem szívesen beszélek az érzéseimről. Idővel aztán persze jöttek az olyan helyzetek, amikor egyszerűen muszáj, ha meg akarjuk érteni legalább kicsit egymást, úgyhogy én elkezdtem beszélni, ami tényleg nem ment könnyen, de nagyjából összejött. Az, hogy mindig csak az én részemet beszéljük át, az sokáig fel sem tűnt. Meg jól megvoltunk anélkül is, jól éreztük magunkat együtt ez elég volt. Valószínűleg ez a hosszantartó krízis (az előző rövidebbek és kisebbek nem hagytak olyan nagy nyomot) felnyitotta a szemem, hogy ha nem tudunk elég őszintén beszélgetni, akkor nem tudjuk kezelni sem a valóban nagy problémákat. A probléma elmúlt, de a kibeszéletlenség megmaradt és eltávolodtunk egymástól.
Valamint öregszek, lehet szentimentális lettem vagy ilyesmi.
Az a helyzet, hogy az emberek változnak és nem mindig egy irányba. Ha te 5-10-15 év alatt nyitottabbá váltál és érzékenyebbé a mély beszélgetésekre, ő pedig pont hogy még zárkózottabb lett, az nem biztos hogy hiba, csak egy kezelendő különbség. A kezeléshez viszont kelletek mindketten.
Én pl. sosem igényeltem mély baráti kapcsolatokat, azonban az elmúlt néhány évben azt vettem észre magamon, hogy iszonyatosan szomjazom a barátaimra és az elmélyült beszélgetésekre. A férjem is sokat változott. Ő pl. 10 éve még az éjszakák császára volt a belvárosban, most meg a kis konyhakertünk teszi boldoggá és ha hívják is valahova bulizni, szó szerint lusta elmenni. Elég erős kontraszt. :D
Szóval újra és újra meg kell ismernünk azt, akivel együtt élünk és le kell követni a változásokat együtt, közösen. Ha erre az egyik fél nem nyitott, az baj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!