Mit tennétek a helyemben?

Persze hogy azt mondja és te szépen nem szólsz semmit, inkább vele maradsz. De jó lesz, a gyerek anyja vagy ribizli lesz, vagy depressziós. Míg az apja a munkának él. Csodás jövő áll előtte.

Meg se kérdezem inkább hogy miért is vállaltál vele gyereket, mert nem igaz hogy felhőtlen volt a kapcsolat előtte és az se hogy nem voltak rá utaló jelek hogy munkamániás/ a munkába menekül a családosdi miatt.

Hány éves vagy, 45? Ugyanúgy akadhatsz jó, tisztelettudó emberre. Fiatalabb? Mire vársz, hogy kikészítsen téged még jobban, vagy a hercegre a fehér lovon miközben házas nő vagy? Nem fog jönni, arról lemondhatsz.

Természetesen nekem mindegy, csak na kiakasztó, hogy az egyik rosszból a másikba másznál bele, a gyereked nem is említve. :O

Én is sokáig küzdöttem a lelkiismeretemmel, mégis elváltam, pedig akkor volt 4 éves a kicsi. Bántalmazó kapcsolat, a problémákról kommunikálni képtelenség vele azóta is.

Ha úgy érzed, egy próbát megér, vedd rá, hogy menjetek el egy terapeutához. Ha sz.rik rá, akkor megérdemli, hogy elválj tőle.

Kérdező ezerszer jobban megviselné, hogy belőled vegetaló lény lenne, vagy megcsalnád az apjukat. Az én uncsitesóm sokkal kisebb gyerekek mellett vált el az ex nőjétől, mert megcsalta többször míg külföldön kenyérre keresett. A gyerekek megvannak, az apjuk támogatja, szereti őket, míg a híres ringyó anyjuk alkoholista és jóval fiatalabb férfiakkal létesít szexuális kapcsolatot. Ki nem állhatják az anyjukat, egyedül azért nem ítélték neki a gyerekeket egyébként, mert akkor még nem ivott mint a kefekötő. Olyan szinten rühellik az anyjukat, hogy elköltöztek az apjukhoz amint lehetett és csak akkor látogassák meg ha előtte szólnak neki hogy ne részegedjen le...

Ugye nem akarsz ugyanúgy járni?