Úgy érzem utálom a férjem, de nem tudok elválni?

"Olyan volt ő mindig is, csak hát a fullos szex, az utazgatások, a kifelé élés sokkal fontosabb volt. Soha egyetlen egy nőt sem sajnáltam akinek tönkre ment a kapcsolata, házassága. Mindenki tudta milyen virágot szakított... Ja, hogy agresszív meg rommá ver? Fura, de vannak férfiak akik nem ilyenek! Te miért választottad pont őt? Ja, hogy tetszett amit előadott! Tetszett mekkora macsó, meg mennyire körbe táncolt? Hát, aki sokat akar fogni és mellé még vak is, az így járt!"

Itt írja a nő, hogy a palinak jogsija sincs, ügyet intézni képtelen és lusta, szóval ez a szokásos incel "hahahaha megszívtad" hiszti a külsőről, az utazásokról meg pénzről nem jött be haver.

Leírhatatlanul szellemi nyomorék vagy #2. Nem konkrétan a kérdezőt szeretném védeni, tényleg szarul döntött. De undorító az áldozat hibáztatásod és általánosításod. Menjünk sorban:

-attól, hogy valakivel jó dugni, nem lesz rossz a kapcsolat. A jó szex nagyon fontos egy párkapcsolatban, talán féltékeny vagy, mert nem tapasztalatad, de ezek kéz a kézben járnak.

-a házasság tönkre menetele 2 emberen múlik. Nem lenne jobb, ha a nők hibáztatása helyett inkább az agresszív, bántalmazó férfiak lennének kérdőre vonva? Vagy te is az a "minek ment oda" típus vagy? Nem kezdem el részletesen levezetni a bántalmazó kapcsolatok dinamikáját, valószínűleg úgysem fognád fel, szóval csak össze foglalom. Sajnos nem, nem mindig lehet tudni, hogy milyen virágot szakítasz. Általában gyenge jellemeket találnak be, akik amúgy is rosszul vannak, könnyű manipulálni, és sajnos sokan későn észlelik, hogy mekkora a baj. Mert ezek a pasik az elején hihetetlen szerelmet tudnak megjátszani, és baszki ne legyen már baj, ha valaki örül, hogy szereti.

Teljesen világos, hogy egy kis megkeseredett barom vagy, aki soha senkinek nem kellett, és abban leled örömöd, hogy más nőknek rossz. De attól még ez nem fedi el azt a tényt, hogy sok a boldog kapcsolat, ahol jó a szex, össze illenek, szeretik egymást. Gusztustalan a mentalitásod, ami ebből a mély irigységből fakad. Nyugtasd csak magad azzal, hogy na másnak milyen szar, mert nem téged választott, pedig micsoda főnyeremény lehetsz, nehogy inkább magadba nézz.

Na, ezért hangoztatom mindig, hogy ahol alapvető problémák vannak, ott hülyeség arra alapozni, hogy "majd idővel talán megváltozik". Meg hasonlóan hülyeség figyelmen kívül hagyni olyasmiket, amik zavarják az embert. Persze, sokan így tesznek, "mert egyébként vannak jó tulajdonságai is". Jah. Csak ez legfeljebb ideig-óráig működik, aztán egy idő után már sok lesz. Lehet ideologizálni a dolgokat, hogy "nem érdemes minden apróság miatt szakítani", meg "nem lecserélni kell, hanem megjavítani", stb. De ezek csak elvek. A valóság meg azt mutatja, hogy sokkal jobb olyannal együtt lenni, akivel megvan az összhang, és azt nem csak belemagyarázzák.

Egyébként meg mondanám azt, hogy "a te dolgod, a te életed", csak az a gáz, hogy a felelőtlen döntésednek most a gyerekeid (is) isszák a levét. Az, hogy te rosszul döntöttél, az a te dolgod. De a gyerekeid ezért lesznek lelki roncsok tizenéves korukra. Szóval ehhez szívből gratulálok.

Ilyen körülmények között meg felvenni minden egymáshoz láncoló hitelt, hát hadd ne mondjam, szintén gratulálok hozzá.

De hogy ne csak kritizáljalak, talán meg lehetne próbálkozni egy párterápiával. Meg persze a férjecskének egyébként is célszerű lenne valamilyen önismereti tanfolyamot elvégezni. Csak a baj az, hogy én 99%-ra veszem, hogy ő ebbe nem fog belemenni. Az ilyen jellemű egyének tökéletesnek gondolják magukat, és hallani sem akarnak róla, hogy ők bármiben változzanak.

Így viszont tényleg nem maradt más, mint mihamarabb kilépni ebből a házasságból. Az persze egy külön kérdéskör, hogy az anyagiak hogyan lesznek, tényleg nem lesz könnyű, de talán nem lehetetlen.