Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van ebből a helyzetből kiút?
Lehet nem jó kategóriában írok, fél éve váltam el férjemtől, el is költöztem tőle. Közös gyerekünk nem volt, már középkorú vagyok.
Nagy szerelem volt a miénk, sajnos az együttélés szép lassan lerombolta az idilli kapcsolatunkat, és egyre gyakrabban vitáztunk.
Nem volt rossz ember a férjem, külsőre és belsőre is nagyon tetszett.
Aztán mégis belefutottunk komoly ellentétekbe amit nem tudtunk megbeszélni. Mindketten eléggé makacsak vagyunk, és hát sajnos van amin nem is lehetett változtatni.
Még annyi fontos, hogy én nem vártam el tőle kötelezően dolgokat (pl. főzés, szex, családlátogatás) ő viszont tőlem igen.
A lényeg, nehezen de meghoztuk a döntést, elváltunk.
Bár eleinte pocsék volt nélküle, hiányzott. Aztán még örültem is, bíztam benne találok jobban hozzám illő társat. Nem mintha unatkoznék, mert nem, sokat dolgozom. Inkább hiányzik a kötődés, a szeretet, a beszélgetések, amit egy társ jelenléte adna meg.
Próbálom rövidre fogni. Elmentem pár randira. Mindegyik csalódás.
Ha volt is olyan aki emberileg talán megfelelt volna, külsőre az az sem tetszett. Rosszabb lett minden, gyakran volt férjemre gondolok, őt mennyire férfiasnak találtam. Egyre többször eszembe jutnak a szebb emlékek, a viták mintha elmosódnának.
Már félek hogy sosem fog tetszeni senki úgy mint ő, emiatt nem is fogok tudni senkit megszeretni.
Sőt igazából már azt sem tudom nem-e én vagyok hibás abban hogy nem engedtem jobban igényeinek, mert a vitákat leszámítva azért otthonosan éltünk. (Nekem kellett volna engedni, ő pont a vitás kérdésekben nem hajlott a kompromisszumra. Úgy élte át a gondokat hogy az ő igényei normálisak.)
Szerintetek mi a baj velem? Miért vágynék vissza oda ahol egyre gyakrabban vitáztunk? (Azt még hozzátenném ha úgy csináltam volna a dolgokat ahogy volt férjemnek jó, akkor nem is lettek volna veszekedések. Plusz a veszekedéseket sem ő kezdeményezte, ő inkább nem szólt hozzám ha nem tetszett valami.) Új életet akartam kezdeni. Miért nem találok egy normális férfit aki külsőre is tetszik?
Köszönöm ha elolvastad!
Minden választ köszönök!
Nem akartam belemenni, mégis a lényeg: Én megértést és munkamegosztást vártam a házasságtól. Volt férjem becsületes ember, annyi hogy hagyományos családmodell híve. Többet is keresett, többet adott a közösbe, úgy értelmezte úgymond "ő a főnök".
Egy ideje olyan lett a munkám hogy rendszeresek voltak a túlórák, emiatt ritkán volt időm főzni. Meg fáradtabb lettem, a szex is ritkult. Azt mondta ezek kötelezőek egy normális házasságban, hozzáteszem nem szó szerint így, de ez volt az értelme. És igen, családlátogatásaira is elvárta volna hogy menjek, amikor nem így volt, megint jött a vita.
Attól, hogy nem szólt hozzád ha valami nem tetszett (passzív agresszív volt) az még nem jobb, mintha veszekedtetek volna egy "jót". Az én párom (nő) is ezt csinálja és teljesen kihúzza ezzel a gyufát, nagyon fel tud húzni.
A kérdésre pedig: idővel csak a szepre emlékszik az ember, a rossz elhalványul. Mindez azért van mert magányos vagy. Hiába jönnétek újra össze, jobb nem lenne. Próbálj ismerkedni, de ne a férjedet keresd mindenkiben. Adj esélyt (magadnak)! Ismerkedj amíg nem jön jobb!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!