Miért változhatott meg a férjem viselkedése?

A férjem az utóbbi időben elhanyagol minden itthoni kötelezettséget és házimunkát. Több, mint 10 éve vagyunk házasok, előtte is együtt éltünk évekig, soha fel sem merült ilyen probléma. Alapértelmezett volt, hogy minden feladatot megosztunk. Eddig ő főzött és vásárolt be, én mostam és vasaltam, a takarítást pedig közösen végeztük. Minden szociális kötelezettséget, ügyintézést, mindent egyenlően megosztottunk. A lakásunkat közösen választottuk, közösen rendeztük be, minden érdekelte, ami az otthonunkkal kapcsolatos. Az utóbbi időben viszont ez megváltozott. Már nem főz, esetleg heti egyszer, hétvégén és egyszer elmegy boltba. Közben minden más házimunka rám maradt. Már csak én takarítok, mosogatok, a többi mellett. Nem törődik más dolgokkal sem. A testvérének is én keresek pl. ajándékot. Több ötletet felvetettem, egyik sem tetszik neki, de nem keres mást, pedig mindjárt itt a születésnapja. Belefogtunk néhány kisebb felújításba. Megbeszéltük, ki mit vállal. De amit önként megígért, nem csinálja meg hetekig. Kisebb javítások a falon, mesteremberekkel egyeztetés. Semmi nem halad. Hiába kérdezem, mi történt, van-e valami baja. Egészséges, minden rendben vele, tudom, mert minden lelete jó az éves kivizsgálásokon, panasza sincs. Azt mondja, fáradt. De én is fáradt vagyok. Azonos végzettségünk van, azonos munkakörben dolgozunk, egy munkahelyen. Nem együtt, de tudom, mit csinál, mivel foglalkozik, nem dolgozik többet, mint addig, amíg mindenből kivette a részét. Sportol is. Nem értem. Sokszor esténként ő ül a TV előtt vagy már lefekszik, én későig házimunkát csinálok. Néha elmondja, hogy nem érti, miért kell még ilyenkor mosogatni, seperni vagy ruhát hajtogatni. Pénteken este, fáradtan még gyorsan port törölgettem,hogy hétvégén ne kelljen és legyen idő kikapcsolódni együtt. De csak annyit mondott, minek takarítok. Nekem sajnos egészségi problémáim vannak, hamarosan műtét előtt állok. Nehezemre esik mindent egyedül csinálni. A betegségem miatt is neki van problémája. Elkísért orvoshoz, pedig nem kértem, ő ajánlotta fel. Elfogadtam, mert a műtétet beszéltük meg, ami nagyon komplikált lesz és maradandó károsodás esélye áll fenn, de elkerülhetetlen a beavatkozás. Segített, hogy nem kellett egyedül mennem. De másfél órát kellett vonatozni oda-vissza is. Mert egy specialistához kell járnom, ilyen szakember nem elérhető a közelben. Mióta megjöttünk, két napja, azt hallgatom, hogy ő mennyire elfáradt az utazásban, és nem hiszi el, hogy lehetek ilyen szerencsétlen, hogy ilyen bajom van. Nagyon rosszul esik. Kétségbe ejt a viselkedése, sosem volt ilyen.