Mi kell az, hogy egy férfi úgy döntsön feleségül veszi a nöt? Mi az amit màst tud én meg nem?

Nagyon jó lenne, ha nem úgy állítanád be, mint egy versenyt. Nem a többi nőhöz meg az egész társadalomhoz viszonyítva kell megítélned a saját életed.

Először is: ha a szerelemből házasodásra vágysz, akkor elsősorban nem arra kell fektetni a hangsúlyt, hogy te milyen képességekkel és szkillekkel rendelkezel - ez nem egy állásinterjú. Azon kell legyél, hogy megtaláld a belső egyensúlyod, mert az vezet a kiegyensúlyozott kapcsolathoz is. Azután céltudatosan kell párt keresned, olyat akivel összeilletek. Nem a tökéletest, mert olyan nincs, hanem akivel ha minden nap tesztek érte, akkor szépen összecsiszolódtok, és harmóniában, boldogságban éltek. Nyílván fontos tisztázni a házasság kérdését, ez tiszta sor, de ne attól tedd függővé a boldogságod, hogy éppen hol tartasz e téren, mert pont ezzel mérgezed meg a lelked és a kapcsolatodat is.

Szóval hajrá, keress egy férjet, de az előbbi szempontokat vedd figyelembe ;)

10#

Akkor meg ne pánikolj. Hidd el az is közrejátszik hogy rástresszelsz. Ha eljön az ideje akkor majd megkérik a kezedet.

Semmi extra, a kevesebb néha több. Aki például nem pörög,nem agyal annyit ezen, nem görcsöl úgy rá az egész biztosan nagyobb valószínűséggel fog elkelni már csak azért is mert a kisugárzása pozitívabb lesz.

Hozzá kell tenni, hogy az emberek többsége annyira nem intelligens, és ha pl. valaki túl sokat agyal, azt sokan nem veszik jó néven,hanem jobban szeretnek egy butuskábbat,akit lehet irányítani,aki mellett könnyebben tudnak lazítani. Emberre válogatja persze.

Én férfiként pont nem az átlagba esem, mert én is túlagyalok mindent,magas intelligenciám van, és alapvetően az agyas csajokra bukom, nem baj ha kicsit szorongók, ha kicsit maximalisták,kicsit depisek vagy akár görcsösek,mert én is ilyen vagyok.

De nem lehet csak magadból kiindulni, mert a nagy átlag az csak üres fecsegésre vágyik,jókat akar zabálni, meg iszogatni és dugni valakivel, aki helyeslően bólogat a szar vicceihez. Ennek pedig leginkább az egyszerűbb emberkék felelnek meg,akik könnyebben meg is találják egymást, és nagyobb valószínűséggel találnak házastársat, szimplán azért mert többen vannak.

Érdekes kérdés

Az értékrend, a társadalmi normák teljesen átrendeződtek

Szüleink, nagyszüleink megismerkedtek és 1-2 év múlva házasodtak, nem volt min gondolkodni. Megbízható? Rendes? Házias, takaros? Akkor jó lesz. Nem volt online társkeresés, Tinder, diszkók, fesztiválok, hogy gyakorlatilag mobiltelefonként dobjuk el a régit és másodpercek alatt találunk egy újat, meg keressük a tökéletest.

Szerintem a mai férfiak nagy részének meg sem fordul a fejében a házasság.

Félti a (kevéske) pénzét, fél a csalódástól, fél a felelősségtől.

Ha mégis, akkor konzervatív beállítottságú. Ők általában a kevésbé jóképű férfiak. Ők nem a tökéletest keresik, örülnek ha találtak valakit, akit szeretnek, aki viszont szereti, egyszerűek, egyszerű dolgokról beszélgetnek, csöndben és nyugodtan élnek túlgondolkodás nélkül. Nekik a házasság nem egy kötelező rossz, hanem a biztonságot jelenti, ezért veszik el a barátnőjüket.

Hozzáteszem, én nő vagyok, az előbbi csoport tagja. Én sem házasodnék, félek hogy elvesztem a vagyonom, a csalódás, felelősség, megfelelés stb.

Erre mondok egy nagyon jó példát:

a házban ahol laktam volt egy szomszédom, kb 30-40 közötti pasas, kicsit nagyobb darab, volt egy másfél szobás lakása, egy átlag állása. Elhívott randizni, nagyon kis szerény volt, egyáltalán nem jóképű, de messziről látszott rajta, hogy nagyon jó indulatú, figyelmes, egyáltalán nem az a beképzelt macho.... én nemet mondtam, nekem sajnos a jóképű rosszfiúk jönnek be.

2 évvel később találkoztam vele (közben elköltöztem) babakocsival tolta a 3 hónapos gyerekét, közben jött mögötte a felesége, egy teljesen átlagos nő.