Közös vállakozás a férjemmel, ahol ő az ügyvezető, én pedig az alkalmi munkavállaló.... lehet itt még egyensúly?

A férjemmel két évvel ezelőtt vágtunk közös vendéglátóipari vállalkozásba(pizzéria), egy akkor három éves kislánnyal, és egy 5 hetes újszülöttel.

Erős fenntartásaim voltak a dologgal kapcsolatban, de ő meggyőzött hogy csak néhány napot járjak be egyszer - egyszer, szép lesz jó lesz,megoldjuk.

Császárral szültem, nehezen épültem fel mindkét műtétből.

Eltelt másfél év, és most ott tartunk hogy a hét napból hetet dolgozom,abból ötöt 14 órában minimum. Gyerekekkel, háztartással a nyakamban. A férjem is rengeteget dolgozik. Egymásra, 0 idő, a gyerekekre is alig..... Folyamatos rohanás, küzdelem, áldozat az egész. Közel állak a teljes kimerüléshez és kiégéshez. A férjem, mint főnököm rendszeresen belém áll, kritizál, egy önálló döntésem nincs az üzletben. Állandóan számon kéri rajtam a munka azon részét amit én csinálok és kapom a szakértést. ( Ez kőkemény fizikai munka a konyhán, plusz a pult, rendelés összeírás, takarítás, minden.)

Nem akarom ezt csinálni. Nem látom hogy megérné ez valaha is.

Ha beszélni próbálok róla, azt mondja fejezzem be a hisztit neki sem könnyű.

Már nincs erőm rázni a ketrecet.

Mit tehetnék hogy meghalgasson? Hogy valaha érdekelje a véleményem? Nem szeretném ha rámenne a házasságunk, de a megőrülés határán vagyok.