Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Közös vállakozás a férjemmel, ahol ő az ügyvezető, én pedig az alkalmi munkavállaló.... lehet itt még egyensúly?
A férjemmel két évvel ezelőtt vágtunk közös vendéglátóipari vállalkozásba(pizzéria), egy akkor három éves kislánnyal, és egy 5 hetes újszülöttel.
Erős fenntartásaim voltak a dologgal kapcsolatban, de ő meggyőzött hogy csak néhány napot járjak be egyszer - egyszer, szép lesz jó lesz,megoldjuk.
Császárral szültem, nehezen épültem fel mindkét műtétből.
Eltelt másfél év, és most ott tartunk hogy a hét napból hetet dolgozom,abból ötöt 14 órában minimum. Gyerekekkel, háztartással a nyakamban. A férjem is rengeteget dolgozik. Egymásra, 0 idő, a gyerekekre is alig..... Folyamatos rohanás, küzdelem, áldozat az egész. Közel állak a teljes kimerüléshez és kiégéshez. A férjem, mint főnököm rendszeresen belém áll, kritizál, egy önálló döntésem nincs az üzletben. Állandóan számon kéri rajtam a munka azon részét amit én csinálok és kapom a szakértést. ( Ez kőkemény fizikai munka a konyhán, plusz a pult, rendelés összeírás, takarítás, minden.)
Nem akarom ezt csinálni. Nem látom hogy megérné ez valaha is.
Ha beszélni próbálok róla, azt mondja fejezzem be a hisztit neki sem könnyű.
Már nincs erőm rázni a ketrecet.
Mit tehetnék hogy meghalgasson? Hogy valaha érdekelje a véleményem? Nem szeretném ha rámenne a házasságunk, de a megőrülés határán vagyok.
Ha közös, akkor miért vagy alkalmi munkavállaló?
Vegyen fel alkamazottat, és te menj oda dolgozni, ahogy jobb neked.
Azért mert a kisebbik lányunk még nincs két éves, az előző munkahelyemen vagyok GYEDen szeptemberig. Utána akar felvenni teljes állásban, addig alkalmi bejelentéssel vagyok. De nyilván állandóan ott vagyok, nem csak 15 napot egy hónapban. A cég fele az enyém. Ennek ellenére úgy érzem semmi beleszólásom a dolgokba.
Szeretnék erről beszélni,de a férjem elutasító.
Sajnállak, de ezen kívüállók véleménye mit tud segíteni? Vele kell megbeszélned.
Tudom, milyen az, ha valakinek a munka a hobbija és előrébb van a családnál, aztán csak saját kárán tanulja meg, hogy ez rossz sorrend... és akkor megsértődik, hogy de hisz ő a családért dolgozott... pedig nem, a dicsőségéért és pénzért és egyedül pont ugyanezt csinálta volna. De amíg "függő", nem tudod ezt áttörni, csak ha a sarkadra állsz. Gondolod, ha nemet mondasz, mert te nem ezt a karriert, életvitelt szeretnéd, akkor elhagy?
És tényleg: ez neked való, tudsz benne fejlődni, tanulni? Kb. hol szeretnél lenni mondjuk 10 vagy 20 év múlva? Gondolom, csak voltak terveid e téren, mondjuk tanultál is valamit...?
Talán ha nem tudsz vele beszélni, írj neki levelet. Csak lesz annyira kíváncsi, hogy elolvassa és elgondolkodik. Na meg te is jobban össze tudod szedni az érveid annál, hogy "most nem jó", amire rátromfol, hogy bezzeg neki nehezebb.
Azt hiszem érdekelt mások véleménye. Bár nem tudom mire számítottam, sokszor a kétségbeesés és a reménytelen kényszerhelyzet érdekes dolgokat hoz ki az emberből.
Valószínű n hagyna el, de minden nap a fejemre lenne olvasva a "bűnöm".
Nyilván voltak terveim, álmaim, tettem is értük. ( nincs semmi bajom, a munkával, 15 éves korom óta dolgoztam suli mellett is) De valahogy mindig övé az utolsó szó, teljesen mindegy a véleményem.
Szerettem a pizzériát, voltak ötleteim, terveim vele, lelkes voltam.
De semmire nem kaptam engedélyt.
Mára odaáig fajult a dolog hogy a hányinger kerülget ha be kell tennem a lábam oda.
8 év kellett hogy feltűnjön.
Köszönöm az ötletet, írok egy levelet Neki, hátha.
És a rám szánt idődet is.
Hihetetlen, hogy most már minden nap megjelenik itt egy nő, aki be akarja nekünk mesélni, hogy ő napi 25 órát robotol!
Nekem egy kicsit bűzlik ez a sztori!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!