Aki úgy vette fel a férje nevét, hogy Kovács Lajosné, elmagyarázná, miért így?

Merrt így akarta.

Vagy akkoriban ez volt a megszokottabb.

Nem vagyunk egyformák. Neked ez a furcsa, nekik meg lehet, hogy más. :-)

Nekem anyukám, de nagymamám is így vette fel a férjes nevét. Nem kérdeztem rá soha, hogy miért, de ennek ellenére is tudom, hogy azért, mert ez volt a megszokott és elfogadott. Húgom meg nem is vett fel férjes nevet. Nem kérdeztem, hogy miért. De az biztos, hogy ez most már jóval elfogadottabb, mint amilyen volt mondjuk 30 éve. A barátnőm pedig nem is szeretném, ha XYné lenne. Persze, az ő döntése, én nem gátolom meg semmiben, de nekem az tetszene legjobban, ha a jelenlegi nevét tartaná meg.

Mi ez a ""név mánia" állandóan? Már vagy a 3. kérdés a napokban. Mindenki úgy veszi fel, ahogy szeretné. És ne jöjjön itt senki azzal, hogy eddig el voltak nyomva a nők. Az édesanyám 35 éve úgy vette fel a nevét, hogy "XY Éva" semmilyen "né" meg egyebek, csupán a férje vezetéknevét. Senki a világon nem szólt érte, ő pedig örült, hogy nem lesz pl. "XY Zoltánné".

Ha neked úgy tetszik akkor úgy veszed, ha nem akkor nem. Ha más meg úgy vette ahogy akkor biztos neki az tetszett. Miért kell minden nap itt uszítani a nőket/férfiakat ezzel a kérdéssel? Mindenki úgy vegye fel ahogy szeretné... Ennyi

Gondolkodom egy ideje, de nem is tudok példát mondani aki az ismeretségi körömben az elmúlt tíz évben így vette fel a nevét. Csak minimum ötvenes-hatvanas éveiben járó példát tudok mondani.

A jelenlegi trend, hogy elég kevesen akarnak "nék" lenni, ezért vagy egyszerűen Kovács Edinák lesznek, vagy megtartják a nevüket, és Szabó-Kovács Edinák. Illetve akadnak még konzervatívan büszke házas Kovácsné Szabó Edinák, Kovács Lajosné alakban még a tág ismeretségben sem tudok senkit.

Én így vettem fel a férjem nevét, mondjuk mi 30 felett házasodtunk, és nekem második házasság.

Eleve van egy hosszú keresztnevem, egy hosszú családnévvel, ez a lánykori. A volt férjem nevét ezért is vettem fel úgy, hogy Családnév Keresztnév. Másrészt azért, mert a nevelőapám neve, akivel megromlott a kapcsolat, és állandóan verte az asztalt, hogy leveszi rólam a nevét. Hát tessék!

Válás után se akartam a nevelőapám családnevét használni, így maradt a volt férjem praktikus, rövid családneve.

Itt jött a csavar: nem terveztem, hogy újra házasodok. De a páromnak ez fontos, így beadtam a derekam.

Az egyértelmű volt, hogy a volt férjem neve nem maradhat, a nevelőfateré se. De: a férjemnek van egy szép hosszú családneve, jó sok mássalhangzóval, meg egy hosszú keresztnevem, jó sok mássalhangzóval. Kimondani nem lehet. A kötőjeles változat szívás, pl. a munkahelyemen naponta százszor leírni baromi hosszú.

Átrágtam oda-vissza, de a XYné volt a legpraktikusabb változat. Bemutatkozni úgy szoktam, hogy Xné Keresztnév becézve.

Semmilyen hátrányt nem tapasztaltam. Élőben még egyszer se kérdezték, hogy miért így vettem fel a férjem nevét.

Még nem vagyok házas, de amúgy semmi bajom ezzel a verzióval sem (32 éves vagyok). Sőt előbb venném fel így, mint mondjuk kötőjellel. De mondjuk én nem csinálok olyan nagy ügyet a névfelvétel kérdéséből, nem látok bele semmilyen "szimbolikát", mindenki vegye fel úgy, ahogy neki tetszik.

Hozzáteszem, nem úgy voltam nevelve, hogy a férfi az "úr" a háznál és 6-8 gyereket kell szülnöm. A keresztény felfogás családról és házasságról amúgy sem ez. Én is egyke vagyok, a házasság meg egy életközösség és nem alá-fölé rendelt viszony. De ennek amúgy semmi köze a névviseléshez.