Mennyire igaz szerintetek az állítás?

Szeretném hinni, hogy az emberek ennél hajszállal okosabbak, és nem külső nyomásra házasodnak.

Ha se önbecsülése, se önálló véleménye nincs neki, akkor igen, igaz.

#7! Ez is pont azt igazolja. Van olyan is, amit te írsz, hogy soha nem vette volna el, csak várta mellette az igazit, akit aztán gyorsan elvesz. De kívülről ugyanilyennek látszó helyzetekben ugyanolyan gyakori, hogy azért nem vette el az elsőt, mert korábban volt vele, a másikat meg azért, mert pont akkor volt mellette, amikor megérett a házasságra, bárki más is lehetett volna. Ha még az előzővel lenne, akkor azt vette volna el. Ismertem nem egy ilyet. El is mondta, ki volt a nagy szerelme, aztán mégse az lett a feleség. Azt is mondta akkoriban, annál rosszabbat el nem tudna képzelni, hogy apa legyen. Pár év múlva meg elvett egy nőt, akit már esküvő előtt is csalt(másokkal nem volt olyan csapodár). Nem volt szerelmes belé, nem tartotta valami sokra, de "jókor volt jó helyen" és megfelelő feleség alapanyagnak tűnt.Azonnal jött a gyerek is, mert akkor már akart. És nem ez az egyetlen, csomó ilyet látok.

Normális ember szerelemből házasodik, nem érdekből mint pénz, csok, gyerek, kor stb stb miatt.

#7es ez pont az elméletet igazolja. Sokan együtt vannak X évet aztán szakítás, majd a másikkal hirtelen minden. Gyerek, házasság. Pont azért mert bepánikolnak és rájönnek, hogy egyre öregebbek, és nincs igaz szerelem. Nem akarnak úgy járni megint, hogy X év járás és semmi a vége...