Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Plátói szerelem a házasság mellett, mennyire tisztességes?
45 ff létemre, plátói szerelembe estem egy volt kolléganőmbe, aki másik munkahelyen talált munkát, így eddig fel sem fogtam, hogy nem láthatom többé, ez nagyon kétségbeejtő :( Egyfajta kölcsönös vonzalom volt és van köztünk, ezt érzékeltem, korábbi munkahelyi bulikon jókat beszélgettünk, jól megértettük egymást, ezt lehet érezni. Az utolsó napokban éreztem, azt, hogy megveszek, hogyha nem láthatom, ez az utóbbi néhány hétben zajlik, korábban mivel hetente többször találkoztunk, akkor nem foglalkoztatott a dolog, mintha tudat alatt, tudtam volna, hogy találkozunk úgy is nemsokára láthatom! A mai világban könnyen tudok kommunikálni találkozás nélkül is a plátói szerelem tárgyával! Egy találkát tervezünk, olvastam róla, hogyha mégsem az elképzelt, ideális oldalát mutatja, akkor kiábrándulhat belőle az ember(ami nagyon szörnyű érzés, számomra, így előre végig gondolni)
Eddig nem mondtam meg a volt kolléganőmnek, hogy mit érzek iránta, a találkát tervezgetjük, egy baráti találkát, egy nyilvános helyen, ahol bárki ismerőssel szívesen leülnék, így is fogom fel, miközben belül nagyon várom a találkát. Az eszem azt mondja, hogy ez a találka egy kis kötetlen beszélgetésre fog szolgálni, a szívem meg azt, hogy nem bírom, ki, ha nem lehetek a közelében!
Az egész dologban az a szörnyű, hogy van egy 17 éve tartó házasságom, és két gyerekünk is. Soha nem csaltam meg a feleségemet, nem is fogom! A házaséletünk csődben van, az intimitás, a szeretet kikopott a házasságunkból, egyfajta elhidegültség van a kapcsolatukban, amit én viselek rosszabbul, a család, a gyerekek születése utáni időszak, a heti küzdelmek, a nagyszülők(szüleink) nem törődöttsége, mind hozzá járulhatott ehhez. A két gyermek között nagyobb életkori eltérés van, a második gyermek születése előtt is volt, egy fajta eltávolodás közöttünk, hasonló helyzettel.
Akkor is én viseltem ezt rosszul, a feleségem elvan az intim érintések és szeretettet sugárzó szavak nélkül, a napi problémákon töri a fejét, pedig ez felfogás kérdése, hogy miként tekintünk egy dologra. Én szerettem volna, ha nem így alakul az életünk, próbáltam kedves és türelmes lenni, akkor gyanakvó lett, hogy csak "érdekből vagyok olyan vele". Nem az első eset, hogy plátói szerelembe estem 1x a 2. gyermekünk születése előtt történt..., de azt túléltem! Már kiábrándultam a feleségemből, mert látható, hogy sokat idegeskedik, többször az anyám szerepét próbálja játszani, ami felháborító! , de jó végig gondolni.
Nem írtam, hogy részt próbálok venni maximálisan a gyerekek életében, sokat vannak velem, nem azt az álláspontot, képviselem, hogy a gyereknevelés az csak, kizárólag asszony feladata. De mégis megy a házsártoskodás a részéről, hogy keveset foglalkozom a gyerekekkel, stb, ez teljesen felőrölte a kapcsolatunkat, nemhiába történhet ez velem, hogy plátói szerelembe estem egy másik személybe, tehát nem az feleség a szerelem tárgya. Tehát most találka előtt állunk a volt kolleginával, amelyet nagyon várok, utána meglátom, hogy ő milyen irányban mozdulna, nem akarom becsapni és áltatnia szerelmem tárgyát, sem a törvényes arámat sem, az szemét dolog lenne! két dolog között őrlődöm, a szerelem és a házasság béklyója között.Kontrollálni fogom a helyzetet, mert a házasságomat nem fogom egy megcsalással felrúgni, azt érzem, hogy ezek a gondolatok egyfajta megcsaláshoz hasonlóak, de az elhidegülést is annak érzem, amelyért nem csak én vagyok a felelős.
Igaz a feleségemtől való válás lehetősége is ott lebeg a szemem előtt(ez már korábbi érzés, volt, hogy mondtam, a feleségemnek, hogy egy kihűlt kapcsolatban nem lehet élni, úgy érzem. A gyerekek visszatartó erők részben, de a viták, veszekedések nem teremtenek egészséges körülményeket egy jó családi háttérnek.
válasza: válasza:Elég egyértelmű, hogy a lelkedben levő hiányt tölti be ez a kolléganő. Ha a feleséged és közted meglenne az intimitás, akkor simán keresztülnéznél ezen a nőn.
Van-e esély, hogy eljárjatok párterápiára? Esetleg rendbe jönne a házasságod, és magától múlna el ez a plátói szerelem.
De ha te egyedül mész pszichológushoz, és ő megtanít másképp viszonyulnod a feleségedhez aminek hatására a feleséged fölenged, annak is lenne értelme.
Ha a feleséged semmire sem nyitott, meg is mondhatod neki, hogy neked kell az intimitás. Vagy változtattok ezen, vagy elfogadja, hogy lesznek (plátói vagy nem plátói) szerelmi kapcsolataid, vagy elváltok és kész. Nyilván ez egy veszélyes dolog, szóval gondold végig, milyen lenne újrakezdeni az egzisztencia teremtést a fél lakás árával, gyerektartást fizetve.
Vagy lehet azt is, hogy megalkuszol. Titkolod az érzéseidet, csinálod, amit lelkiismereted csinálni enged, és ha lebuksz, akkor borul a házasságod, de addig nem.
Feleséged mennyire érzékelheti, hogy ez neked így nem jó? Egyáltalán nem érdekli, hogy neked hiányod van ebben a kapcsolatban? Vagy neki nagyon más a szeretetnyelve, és azt adja, ami neki jól esne, és nem gondol arra, hogy te másra vágynál?
válasza:"mondtam, a feleségemnek, hogy egy kihűlt kapcsolatban nem lehet élni, úgy érzem"
Erre akkor konkrétan mit reagált a feleséged?
válasza:Először a házasságot kellene megmenteni (ha menthető), a plátói szerelem már csak az egésznek a következménye, "tünete".
Nyilván nem tisztességes, ugyanakkor látni kell, miért alakulhatott ki, és valamilyen szinten nagyon meg tudlak érteni.
válasza: válasza: válasza:Nekem is van plátói szerelmem, de sok-sok éve nem láttam és nem is fogom, mert másik országban él.
De attól, hogy mindig is ő marad a nagy Ő, az elérhetetlen, szeretem a barátomat és vele élem le az életemet. :)
1) anonim!
"Vagy elválsz, vagy ne találkozz vele. Igazából a munkahely váltás tökéletes lehetőség lett volna ennek lezárására, de ahogy olvasom, döglött a házasság, akkor meg inkább válni kell."
Mint írtam, már korábban volt már ilyen válság a kapcsolatunkban, csak akkor fiatalabb voltam, mindig bíztam abban, hogy megoldjuk a házassági nézeteltéréseket, illetve 1 gyerek volt még csak. Lehet, hogy az ember egyre háklisabb lesz, ahogy telik az idő.
De, abban a dologban egyet értünk, amit a feleségem is szokott mondani, hogy két egyenlő fél kell egy házasságban, és mégis elcsúszik valahogy a dolog, tehát el kezdődik a munkaszervezés az egyik fél részéről, amit nehezen viselek. Ezek családi hozott dolgok, mert tudat alatt sajátítjuk el, azt a modellt amibe szocializálódtunk. Pl. nálunk anyám nagyhangú, akaratos asszonyság volt(most is az), apukám a munkában találta meg az akaratát. megvolt osztva, hogy apu kint volt a főnök, anyu viszont a házban. Én ebben szocializálódtam, és azt is vallom, hogy mindenkinek megvan a területe ahol a „főnök” lehet! Ez nem azt jelenti, hogy nem segítek bent a házban vagy a gyereknevelésben, de fel szokta hánytorgatni, hogy erre sem meg arra sem voltam képes, hogy az ő elvárásai szerint csináljam meg! Na ezen kapom fel én is a vizet! A munkahelyi leterheltséget is rosszul viseli, szellemi munkát végez, így sokat a gyerekek velem vannak, amivel nincs gond, de vannak dolgok amelyek elmaradnak ilyenkor a részemről, fel is van hánytorgatva, sajnos, illetve nem veszem ki eléggé a részem a feladatokból!
A családhoz hozott dologhoz jön még az is, hogy volt egy akaratos nagymája aki állandóan veszekedett a férjével(ez nem éppen példaértékű dolog), de amikor a férje hamarabb meghalt akkor megsiratta, majd folytatta a gyerekei egzecíroztatását. Valahogy azt érzem, hogy ezt a vonalat erősíti, ami zavar nagyon! Ezt már az utóbbi néhány évben megfogalmaztam magamnak és neki is elmondtam az érzésemet.
Amikor próbáltam vele beszélni a kapcsolatunk/házasság válságról, az intim létünk hiányáról akkor a gyerekek előtt el kezdte mondani, kb. ilyen módon, mert nem szolgál ki meg nem a kurv.@m, ne használjam ki, stb. Nem b@.zik velem, ha nincs kedve, ami szerintem egyáltalán nem a gyerekekre tartozó ily módon tudatható dolog. Kb. 2 hónapja együtt voltunk egyszer akkor is felböffent belőle, hogy ne ezért szeressem, ezekért az együttlétekért.
Úgy élünk egymás mellett, mint, ha vérszerinti rokonok lennénk, a vitatkozások és veszekedések nem állandó velejárói a kapcsolatunknak, biztos nem tartott volna ez a kapcsolat a mostani időszak töredékéig sem.
válasza:"nem szolgál ki meg nem a kurv.@m, ne használjam ki, stb. Nem b@.zik velem, ha nincs kedve"
Menekülj...
2 Goldmund73 ***** válasza:
100%
"Elég egyértelmű, hogy a lelkedben levő hiányt tölti be ez a kolléganő. Ha a feleséged és közted meglenne az intimitás, akkor simán keresztülnéznél ezen a nőn.
Van-e esély, hogy eljárjatok párterápiára? Esetleg rendbe jönne a házasságod, és magától múlna el ez a plátói szerelem.
De ha te egyedül mész pszichológushoz, és ő megtanít másképp viszonyulnod a feleségedhez aminek hatására a feleséged fölenged, annak is lenne értelme.
Ha a feleséged semmire sem nyitott, meg is mondhatod neki, hogy neked kell az intimitás. Vagy változtattok ezen, vagy elfogadja, hogy lesznek (plátói vagy nem plátói) szerelmi kapcsolataid, vagy elváltok és kész. Nyilván ez egy veszélyes dolog, szóval gondold végig, milyen lenne újrakezdeni az egzisztencia teremtést a fél lakás árával, gyerektartást fizetve.
Vagy lehet azt is, hogy megalkuszol. Titkolod az érzéseidet, csinálod, amit lelkiismereted csinálni enged, és ha lebuksz, akkor borul a házasságod, de addig nem."
Valóban, 45 éves koromra rájöttem, hogy nincs boldogság az életünkben, a gyerekeket szeretem, de az utóbbi időszak válságai teljesen kiábrándítottak nemcsak a feleségem viselkedéséből, hanem a házasság intézményéből is :(.
Arra gondolok, hogy mi értelme van egy boldogtalan házasságnak, hiszen ahogy telik velünk az idő egyre jobban háklisabb lesz mindegyikünk, én sem vagyok szent, vannak berögzött dolgaim, de a házastársamtól és magamtól nem megaláztatást akarok adni vagy elszenvedni, mert annak mi értelme van?!
Párterápiában nem nagyon bízok, szerintem az asszony se menne bele, illetve a gyerekek nevelése nagyon ránk hárul, tehát nem valószínű, hogy ebbe az irányba fogunk menni. Kétségbe vagyok esve, hogy 45 éves koromra ilyen mód viszonyulunk egymáshoz akkor mi lesz mégegyszer ennyi idő múlva!
Tudom ez a kettőnk döntésének kell lennie, hogy mi lesz a továbbiakban, szerintem Ő nem támogatná a válást, el lenne így a mostani helyzetben, ahogy most vagyunk.
Gondolatban eljátszottam mindkét dologgal, tehát ha nem válok el és folytatódik ez a szeretet nélküli, kiábrándult kapcsolat, akkor hova vezet ez az évek alatt, vagy a válás és akkor lezárjuk az életünk-e viharos szakaszát! Nehéz döntés lesz az biztos, mert
a család az egyén érdeke nehezen összeegyeztethető.
Korábban volt, hogy mondtam a válást, egy veszekedésünk kihozta belőlem(ami nem az első volt akkoriban), akkor azt éreztem, és amit gondoltam kimondtam, erre azt mondta, hogy ezzel csak zsarolgatom, illetve az akkor 1 gyermekünk elsírtam magát, nagyon keservesen szívszorítóan sírt, mert fültanúja volt a vitánknak.
Volt karácsony is amikor nagy vita volt, nagyon rosszul éreztük magunkat. Tehát sok vitán és veszekedésen vagyunk túl.
Azt érzem, hogy a válással még lehet a kapcsolatom az asszonnyal 'harmonikus', mert a házasságunk után, lépésről lépésre lett "pokol" a közös életünk!
A házon nem osztoznék, a gyerekekre íratnám a részem, maradjanak a megszokott környezettben, igen egy új egzisztenciát kell majd kialakítani a nulláról, mert sokszor megkaptam, hogy nélküle sehol sem lennék, csak otthon élnék a szülői fészekben.
Na van bennem egy olyan dolog, hogy megmutatnám neki!
"Feleséged mennyire érzékelheti, hogy ez neked így nem jó? Egyáltalán nem érdekli, hogy neked hiányod van ebben a kapcsolatban? Vagy neki nagyon más a szeretetnyelve, és azt adja, ami neki jól esne, és nem gondol arra, hogy te másra vágynál?"
Ha nem szólok arról, hogy nemcsak a napi rutin, a gyerekek nevelése tartozik egy házasságba, akkor látszólag nincs gond, minden rendben van, tehát normálisnak tűnne a viszonyunk. Ilyenkor közvetlen, mesél a munkahelyről, stb. De érzem, hogy hiányzik valami ebből a kapcsolatból, és ha ezt szóvá teszem, akkor, felháborodik ezen. Mert akkora elvárás a kettőnk intimitása, az egymás kölcsönös szeretete. Mostanra úgy érzem magam mintha, üres és kiábrándult lettem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!