Hogyan tudnék javitani a hazassagunkon?

Ilyen az, amikor az emberek csak a társadalmi elvárások miatt vállalnak gyereket. Aztán lesz egy nagy nyűg.

Nem lett volna kényelmesebb kettesben élni?

Ezért félek gyereket vállalni valakivel, mert ha nincs gyerek sokkal könnyebb kilépni egy nem működő kapcsolatból, mint amikor már ott a kicsi és foggal-körömmel menteni akarják az emberek a menthetetlent. És ilyenkor sajnos a nő mindig magára marad és sokkal keményebben helyt kell állnia az életben, és minden figyelmét a gyerekre fordítani. Ő egy egyedülálló anyuka lesz, a férfi meg ismét vadászik, ugyanúgy, mint azelőtt.

Az én véleményem gyermektelen nőként az, hogy először is mond el neki az érzéseidet, gondolataidat, próbáljátok megoldani, ha így sem megy, akkor párterápia mindenképpen. Nem kell rögtön a válásra gondolni, de ha nagyon nem működik akkor inkább váljatok el, mert a gyereknek sem tesz jót, ha a szülei mindig veszekednek és boldogtalan az anyukája.

Sok sikert❤️

Ezt látja a gyerek. Ezt tanulja meg. mire felnő, idegbeteg lesz. Ez lesz neki a minta felnőtt korára, hogy a párkapcsolatot így kell élni.

Ezért raplis szegény, tele van feszültséggel.

A gyerek feje feletti civakodás, veszekedés a gyereket védtelenné,

bizonytalanná teszi.

A kővetkező kérdésekre válaszoly kedves kérdező.

1. Anyagiak:

Menyit keresel te?

Menyit a párod?

Mennyiből jöttök ki egy hónapban?

Hogy áltok az ingatlanvagyon kapcsán?

Lene hova és miből menned válás után?

Menyi házimunkát végez ő és te?

2. Szex, intimitás:

Menyi szex van most?

Menyi volt a gyerek(ek) előtt?

Figyel rád vagy csak magára szex közben?

Menyit beszélgettek egy nap átlagosan és miről.

Introvertált vagy extrovertált vagy te? És ő?

Hagytok e egymásnak elég én időt?

Van e magánszférád? És neki? (Nyugodt fürdő, külön programok stb.)

Mi a három leggyakoribb téma amin összevesztek? Mit tudsz tenni hogy ezek ne legyenek? És ő?

Csak annyit tudnék mondani neked és a férjednek is,

hogy mindenkinek vannak problémái, nekünk is voltak,anno de miután a gyerekek megszülettek, ők lettek az elsők,ebből kifolyólag jó

lenne ha elgondolkoznátok azon,hogy ez a kisgyerek mit lát és

hall tőletek, milyen felnőtt lesz így belőle?

Szégyelljétek magatokat,hogy ilyen önző ösztönlények vagytok,

akik nem tudnak túl lépni önös gondjaikon, miközben már szülőkké

váltak. Rákosak vagytok? Félrekefél az urad? Gondolom

nem ilyen problémákon kínlódtok naponta,meg hogy van-e mit ennetek.

Szálljatok magatokba mindketten,nagyon sürgősen.

A gyerek meg jó hogy nincs mindig a mamánál,gondolom

nem ő szülte és nem neki lett szülve.

Majd lesznek igazi,nagy problémáitok, de akkor se az lesz

a megoldás hogy nem tudjátok lekommunikálni.