Ezt meg lehet bocsátani egy 13 éves házasságban?

A feleségednek azért van jó élete, mert nem tudja, hogy mit csinálsz a háta mögött. Vagy ha tudja is, ő olyan típus, hogy neki ez így jó.

Én a saját szemszögemből írtam le a dolgokat. És én inkább voltam egyedül, és most is így döntenék, mint egy boldogtalan házasságban.

Én sem gondoltam volna, hogy a válás után egy évvel a saját utcánkban, 500 m-rel arébb találom meg a páromat, aki (jelenleg) teljes mértékben boldoggá tesz. (Ha ez változik, és nem lehet megbeszélni vele, akkor inkább leszek megint egyedül, de bízom a kapcsolatomban)

Szóval erre csak azt tudom mondani, hogy sajnálom, hogy így vélekedsz, és én nem ezt csinálnám, de nem vagyunk egyformák.

Te hiszel a világban, én nem. Az emberi őszinteségben meg pláne nem. Én el sem tudom képzelni azt, hogy egy kapcsolatban fontos legyek, vagy bármilyen vágyam ki legyen elégítve. Nem gondolok itt nagy dolgokra, némi figyelem, pl. születésnap, meglepetés, hogy ismerjen, érdeklődjön, embernek nézzen, ő is legyen emberszabású lelkileg, néha legyen szex... Ilyenek.

Nem vagyok külsőleg egy nők kedvence, kaptam már annyi sz*rt az életben, hogy újakra már nem vagyok vevő.

Hát azért van ez, mert rosszak a tapasztalataid. Én is erre vágytam, mert az exemtől ezeket nem kaptam meg, pedig ő tőlem mindent megkapott (úgy érzem, hogy próbáltam megtenni mindent a házasságunkért).

Nekem is nehéz volt elhinni, hogy van olyan férfi, aki emlékszik a kedvec csokimra, aki megkérdezi este, hogy milyen napod volt, és odafigyel rám. De van. Már egy éve együtt vagyunk, és ami a legfontosabb, a gyermekemet is teljes mértékben elfogadja.

Szóval azért nem minden ember olyan, mint amit te kifogtál.

Ami pedig a külsőt illeti, nálam pl. nem az a mérvadó. Kell, hogy megfogjon persze, de nekem nincs ilyen, kék szemű, szőke, vékony stb. A párom is egy teljesen átlagos kinézetű, pocakos mackó, de megfogott a személyisége, meg valami a külsejében is, mert vonzódom hozzá.

Nem akarlak én meggyőzni semmiről. Csak mondom, hogy hál isten nem csak az létezik, amiben te vagy. Én azért kívánom neked, hogy találj egy olyan nőt, aki miatt el tudod feledni a sok sérelmet. :)

23. Azért az esêlyei egy nőnek és egy férfinek nem ugyanazok. Miből gondolod hogy egy férjnek nem lehet az önbizalmát szép lassan kiölni? Én ott tartok hogy minek váljak el, a kutyának se kellenék, mivel lenne jobb egyedül? Közel 50-hez egy pasinak már letelt, itt már vén sz*r papáknak, puhapötsű öregszagú senkiknek szólítják az embert. Szerelem? Ne viccelj már! Oda kellene egy nagyfokú egó, egy túlzott önbecsülés. Ez nálam olyan 30 év alatt vissza is állna!

Mivel egy kitaszított kutya voltam világ életemben, én nem hiszek abban, hogy valaki is bármilyen értéket lásson bennem. Amikben jó vagyok, azok smafuk.

Megtalálni életem szerelmét, akivel nagyon összepasszolunk, a szó minden értelmében testi- lelki társak vagyunk, piszok nehéz volt, de ha feladtam volna, mondván ez velem sose történhet meg, azzal semmit sem értem volna el. Ahogy azzal sem, ha csak sajnálom magam, ahogy te teszed.

Persze mindenkinek a maga döntése, hogy éli az életét. Egyedül, vagy keres egy magához való párt, mert értékeli önmagát annyira, hogy tudja, megérdemli a boldogságot.