Mit tennél ha rádöbbennél?

Elvàlnék.

A válás sem oldja meg a problémát, mivel a következő sem lesz jobb. Az elvált ismerőseim cseberből vederbe esnek, mert ugyanazt a típust keresik, ugyanazt a hibát követik el újra.

Hát attól függ, miért hiszem most rossz döntés. Csalódtam benne, mert teljesen más: pl. megcsalt vagy maffiózó? Vagy azt hittem, szeretném azt az életformát, amit ő, de rájöttem, hogy nem nekem való? Vagy csak ellaposodott az egész és egyik reggel nem is értem, mit keresek mellette? Kicsit árnyalhatnád a kérdést.

Rájöttél vagy beláttad? Nagyon nem mind1

3-massal értek egyet...

Nem akarok én sem általánosítani, de többségében tényleg csak menekülés a válás, majd esélyes vagy a magány, vagy valami hasonló történet, mint amiből menekült az ember. Ha nem így lenne, akkor csupa csupa fergeteges kapcsolatok lennének a világon. Egy válás, majd jön a szuper kapcsolat. Persze a remény hal meg utoljára. Én közel az ötvenhez azt látom, hogy az elváltaknak csak egy piciny része talál rá a boldogságra. Persze az sem mindegy ki miért válik el, de ha komoly a trauma, utána már sosem lesz már olyan az ember, mint előtte. Két elvált ember meg tele van tüskékkel. Két variáció szokott lenni: vagy egymásnak esnek, kiélik magukat, majd ellobban a láng. Vagy túl bizalmatlanok egymással, majd ebbe bukik bele az ismerkedés. Arról meg nem is beszélek, hogy a férfiak túlnyomó része csak a szexre hajt, ami a nőkre nézve igen kockázatos, mert a pasik nagy színészek tudnak lenni. Ergo újabb csalódások a láthatáron.

Elválnék. Utána nem is mennék férjhez többet, és egyáltalán nem törném magam, hogy mindenáron párkapcsolatban éljek.

Akkor lehetne erre valaszolni, ha kifejtened a kerdest. Ez igy nem egy esetet feltetelez.