Akik azért házasok/Vannak együtt, mert gyermekeik vannak, de már nem szeretik egymást, miért választják a "kényszerházasságot/kényszerkapcsolatot"? Tényleg jobb a gyerek(ek)nek, ha együtt maradnak?

Hát azért ennek is vannak fokozatai, nem csak a passzív-agresszív felállás. Vannak akik látszatra jól elvannak benne, senkinek sincs komolyabb pszichés vagy fizikai bántalma, csak éppen hiányzik a tűz, a szex vagy bármi egyéb. Bár, igazából szerintem a házasságok döntő többsége ilyen, ezen még csak csodálkozni sem kell.

Sokan keverik a "nem szeretem" dolgot azzal, hogy már nincs akkor láng a kapcsolatban. Sajnos vannak akik ezért a lángolásért belemennek szeretői státuszba, majd annál a pontnál be is bukják a házasságot.

20 évesen csak valami ködös kép derenghet, ezt a kérdést 40 felett, 15-20 év házasságból lehet igazán tisztán látni.

21év házasság után is azt mondom, amit 20 évesen: nem kell kihűlnie a kapcsolatnak csak mert letelik 3, 7, 10 vagy akárhány év, amiket az okosok emlegetni szoktak. A szerelem nem egy konstans dolog, megvan a maga dinamikája, ami nem azt jelenti, hogy egyre kevésbé lángol és egyre laposabb... Én ennyi év után is ugyanúgy remegő kezekkel érek a férjemhez sokszor, pedig minden porcikáját ismerem. Tenni kell érte, mert magától nem megy, de ha mindkét fél akarja, akkor nem a langyos fossal egyenértékű egy 20 éves házasság sem.

Visszatérve az eredeti kérdésre: ha tesznek azért, hogy működjön a dolog, akkor igenis maradjanak együtt. Ha csak kényelemből nem meg egyik sem sehova, pedig már akár utálatba is átfordult a dolog, akkor én sem értem, miért nem lépnek.

Ácsi!

Most csak annyi a baj, hogy nem szeretik egymást, vagy vannak is köztük konfliktusok, gyűlölködés, veszekedések, stb? Mert a kettő dolog nem jár együtt. Mert ha már nincs szerelem, akkor is lehet normális módon egymás mellett élni, szexelni, élvezni az életet, stb.

A közeledben van valaki aki így él ?

Nem tudhatod,mi az oka.Legjobb megkérdezni attól aki így él.

Ha a házasság már csak vitáról "apu-anyu mindig veszekszik" szól akkor tényleg jobb ha elválnak. Ha beleragasztják magukat egy érzelemmentes, lakótárs-szerű kapcsolatba "a gyerekek miatt vagyunk már csak együtt" és ez nekik elég az életben az meg szívük joga - mindenki úgy tolja el az életét, boldogságát ahogy neki jólesik.

Létezik egy harmadik út is. Nevezetesen a problémák megbeszélése, közös megoldások keresése, a tűz, láng folyamatos fenntartása. Tudom, ez a nehezebb, mindig könnyebb a másik felet hibáztatni, de ez utóbbi a legjobb út.

#3 Nagyon jó dolgokat írsz, teljesen egyetértek, de szerintem nem a kérdésre válaszolsz. A kérdés kifejezetten azokara a párokra vonatkozik, akiknek nyilvánvalóan rossz a házassága, dolgozni sem akarnak rajta, de ha megkérdezed, hogy miért vannak még mindig együtt, az a válasz, hogy így jobb a gyerekeknek.

Hogy a kérdére is válaszoljak, ez nagyon a pártól függ. Vannak olyan válások, amik nem rázzák meg különösebben a gyerekeket (a szüleim esetén ez volt), máshol meg csúnya sértődések alakulnak ki, a felek a gyerkekkel manipulálják egymást - ez nyilván rosszabb, mintha együttmaradtak volna.

Együttmaradó szülők van hogy azt hiszik, hogy a gyerekeknek majd nem tűnik fel, hogy baj van a szülők házasságával, de pszichológusok gyakran beszámolnak arról, hogy felnőtt emberek párkapcsolati problémái mögött épp ez húzódik, hogy valami igenis feltűnt nekik.

Sok múlik azon is, hogy ki kezdeményezi a válást. Ha egy férfi nem érzi jól magát a házasságban, gyakran nem az a visszatartó erő, hogy a gyerekeknek jobb, hanem hogy neki hiányoznának a gyerekei, akiket 99%-ban a feleségnél helyzetnek el ilyenkor. Most pont ismerősnél ez a helyzet, hogy elváltak, és az ex-feleség erre elköltözött a gyerekekkel az ország másik végébe.

Ha nő elégedetlen a házasságával, akkor meg gyakran az anyagiak a visszatartó erő - hiába keres ő maga is jól, ketten mindig jobb körülményeket lehet biztosítani egy gyerek számára, mint egyedül.

Szóval nagyon sok itt a változó, mérlegelni kell, hogy melyik helyzet a jobb. Én amellett vagyok, hogy jobb elválni, de valószínűleg csak azért, mert az én szüleim értelmesen meg tudták oldani, és utána mindkét oldalon jól alakult a helyzet.

Nyilván van az az eset, amikor ez mégiscsak a jobb megoldás - nem érzelmileg, hanem anyagilag. Még mindig jobb kisebb feszültségben élni, mint azon aggódni, hogy mikor jön ki a gyerekvédelem azért, mert nincs lakás, nem tudják a számlákat befizetni stb... és azért sajnos manapság két fizetésnél is elő tud ez fordulni, mert normál esetben az ember, ha minimálbéren, de tisztességes munkát végez, meg kellene tudnia élnie biztos fedéllel a feje fölött, de hát ez Magyarországon nem így van jelenleg... nemhogy olyan esetben, ahol az egyik szülő azért nem tud munkát találni, mert sok munkahelyen sem nézik jó szemmel, hogy 4kor le kell lépnie, hogy elvigye a gyereket oviból, suliból... vagy sokan vannak, akik nem találnak munkát éppen vmilyen okból kifolyólag, pl. egészségügyi gondok, covid...

Viszont ha ez nem oszt abban az adott helyzetben... sok embernek nagyon buta és fals elképzelései vannak arról, hogy mi tesz jót egy gyereknek. Azt hiszik, feszültségben élni jobb, mint úgy, hogy nincs "apakép", "anyakép" 24/7 a gyerek előtt meg a szülei nincsenek együtt, kicsit ilyen begyöpösödött módon... amikor azért a legtöbb beszámoló hasonló helyzetben levő gyerekektől, kutatásoktól inkább nem ezt igazolják.