Miért tartja mindenki furcsának, ha valaki fiatalon házasodik?

Ezt nem lehet általánosan kimondani.A férjem 22 éves volt amikor házasságot kötöttünk, 23 amikor megszületett a fiunk. Azt én sem éreztem korainak, végzett a sulival, akkor kezdett dolgozni, és mi elfogadtuk/lehetőségünk volt rá,hogy a szüleimnél laktunk még 3 évig.

Viszont...a fiam 24 éves koráig tanult, félév múlva lett munkahelye, és 26 évesen lakása.

Van barátnője, a lakás vásárlása után költöztek össze.

Generációs különbség és más szemlélet. Ők most alakítják az egzisztenciájukat, most szoknak össze, alapozzák meg az anyagi helyzetüket.Még élvezik,hogy el tudnak menni nyaralni, rendezik be a lakást, és meditálnak,hogy a kellő gyakorlatot megszerezve váltanak-e munkahelyet vagy maradjanak ott, ahol vannak.

Részükről nagyon nem lett volna logikus korán házasságot kötni, gyereket vállalni.

A kolléganőm 22 éves, középiskolát végzett. 16 éves korától van barátja akivel a suli elvégzése után,18 évesen, albérletbe összeköltöztek. A srác idősebb. Most, 6 év együttjárás és 4 év együttélés után,volt az esküvőjük, hitelt vettek fel, házat vásárolnak, jön a baba.

Nem lehet ezt kijelenteni,hogy rossz vagy jó a korai házasságkötés hiszen mindenkinek másképp" alakul az élete.

Nálunk is furán néztek, mikor a párom 23 éves koromban eljegyzett. De főleg azért, mert azt hitték, gyereket is akarunk.

Eléggé abba az irányba mutatott a kapcsolat, külön költözés, akkortájt álltam munkába, mindenki azt hitte, hogy ez a gyerek miatt lesz, nem csak úgy. Ezt abból gondolom, hogy elsősorban arról akartak minket lebeszélni, nem az esküvőről. Sokan meg még ennyire sem képesek anyagilag felkészülni egy gyerekre, pláne nem a tanulmányaik/pályakezdés közepén. Valószínűleg a többség ezért tartja korainak.

Holott nálunk például egyikünk sem akar 30 előtt családot biztosan. Végül 26 évesen kötöttünk házasságot, addigra lett meg az esküvőre a pénz, de épp ezért is gondolom, hogy volt időm gondolkodni rajta, mit akarok és semit sem csináltam másképp, mint 3 évvel korábban.

Az emberek mindig azt tartják normálisnak, ami éppen a társadalmi sztenderd.

Néhány évtizede még ment az a buli, hogy az eladósorban lévő lányokat a húsvéti nagy misén kor szerinti libasorba állították. Azt mondták, így legalább érzi a nyomást az a lány, aki mögül elkezdenek elkelni a többiek, hogy bizony haladni kellene, nem éretlenkedni. A hideg ráz ettől.

Most átesünk a túloldalra: ha huszonévesen valaki házasságra adja a fejét, mindenki pánikol, hogy milyen éretlenek, felelőtlenek, nincs még egzisztenciájuk, tuti el fognak válni.

Egyszer olyan jó lenne ha az emberek a lényegét értenék az egésznek... De már nem vagyok naiv :(