Mennyi az esély arra, hogy egy házasságban a különélést követően a felek újra összejönnek?

Minden lehetséges, de a ti esetetekben már annyira el van durvulva a helyzet, hogy jobb lenne pihentetni a dolgot ha állandóan csak veszekedtek

Próbálj meg kompromisszumot kötni vele, adj néha neki is igazat hátha javul a dolog valamicskét

Lehet, h tényleg nem vagy jó férj és apa szerinte, de a leírtakból inkább azt veszem észre, h megunt. Kell neki valami új, benned már a hibákat keresi, és ez szerintem így is marad. A gyerekek is fárasztóak, ilyenkor néhányan (sokan) megbolondulnak és kell nekik valami, ami nem a férjük vagy a gyerekük. Szóval szerintem már veszett ügy, már megvan az utódod is valószínűleg, legalábbis "pasiként", nem apaként.

A gyerekek hiánya megmarad, de nem sokat tudsz tenni, megpróbálhatod megbeszélni a dolgot, de ha valakit már "dobtak", akkor nem nagyon van visszaút.

A leírtak alapján kívülállóként nekem úgy tűnik, hogy te még mindig szereted őt, de ő már egyáltalán nem szeret téged. Ezek az állandósult piszkálódások, minden összeveszés egyértelmű jele annak, hogy teljesen elmúlt a szerelem, a szeretet, de még a tisztelet is. Esély az mindig lehet, de csak akkor, ha ezt valamilyen szinten mindkét fél akarja. De úgy tűnik, hogy párod ezt egyáltalán nem akarja.

Egyszer próbáljatok meg leülni kettesben (gyerekek nélkül) és higgadtan megbeszélni a jövőtöket. Az elején le kell szögezni, hogy ez nem arról szól, hogy a sérelmeiteket egymás fejéhez vágjátok, hibást keressetek, stb. A cél, hogy mindenki elmondja, hogy mit érez, hogyan képzeli el a jövőt. Akárki akármit is mondd, ezt tiszteletben kell tartani, nem szabad elkezdeni veszekedni. Tudom nem egyszerű dolog ez, de valahol el kell kezdeni. Ha ez kettesben nem megy, akkor nyugodtan lehet szakember segítségét kérni, nem szégyen az. Az se gond, ha nem tud segíteni a kapcsolat megmentésében, de segíthet a békés elválásban, hogy megtanuljatok normálisan kommunikálni egymással.

Az a legfontosabb, hogy a gyerekek érdekét tartsátok szem előtt elsősorban, és olyan helyzetet teremtsetek, ami nekik jó és persze nektek is elfogadható (inkább jó, de ne legyen rossz senkinek sem). A gyerekeidtől meg ne hagyd magad elszakítani, ez senkinek sem jó. Legyél velük napi kapcsolatban, vegyél részt a nevelésükben, vidd őket óvodába, iskolába, aludjanak nálad is rendszeresen, hétvégéken töltsetek sok időt együtt.

Én is nagyon hasonló helyzetben voltam, annyi különbséggel, hogy nálunk már titkos szeretője volt az asszonynak, amikor elkezdődtek a veszekedések, piszkálódások. Én is küzdöttem sokáig az árral, de feladtam. Az asszonyról lemondtam, nem is nagyon volt más választásom, de a gyerekemről soha. Szerencsére nem is akarta sose elszakítani tőlem, így ebből nem volt vita.

Attól is függ hány évesek vagytok. Ismerősöm elköltözött a férjétől. Mindig színvonalasabb volt, az eltelt évek alatt pedig még mélyebb lett a szakadék.

Mivel női közegben dolgozik, az életben sem voltak szingli barátnői akikkel esetleg szórakozni el tudott volna menni maradt a társkeresés. No, ettől kijózanodott. Bár rengetegen ráírtak - annyi idősek is mint a fia meg nős pasik tucatjával - egyedülálló kevés,..... szóval nem jött neki össze. Megunta visszament a férjéhez. Tárt karokkal fogadta, mivel a nő klasszisokkal jobb. Azóta barátnőm boldogabb ember. Megtapasztalta milyen egyedül meg rájött nem is olyan rossz az az ember aki őt szereti.