A ferjem nem akar gyereket es ezt hazassag utan kozolte?

A válaszokat nem olvastam.

"Tudom hogy bennem van a hiba" Rosszul tudod!

"de mégis higy tudnék túl lenni ezen"

-elválsz és keresel egy hozzád való férfit, aki akar,

-belenyugszol abba, hogy nem lesz gyereked tőle,

-teherbe esel mástól (nem javaslom), de elhallgatod a férjed elől, h nem tőle van (nem javaslom),

-"véletlenül" teherbe esel a férjedtől (nem javaslom).

"és nem foglalkozni ezzel, ami fáj?" Pontosan azért kell foglalkozni a kérdéssel, mert fáj.

Apropó, elvesztegettél 7 évet. Tessék belehúzni, ha már a részidőid ilyen rosszak.

Férfiként írom:

Ez nem kompromisszumképes kérdés, legalábbis ha nem akarod megnyomorítani három ember életét. (Te + Ő + gyerek)

Én ismerkedéskor mindig leszögezem, hogy soha nem szeretnék és nem fog változni. Sajnos így is futottam már bele olyan bugyuta nőszemélybe, aki azt mondta oké, de át akart verni és hülyére venni a kérdésben. Le is léptem.

De a lényeg nem is ez, hanem az, hogy ebben a kérdésben nincs olyan megoldás, ahol valaki érdeke ne sérülne durván. Te sem akarsz örökké várni, hátha meggondolja magát és ő sem akar gyereket. Valószínűleg meggondolatlanul mondta annak idején, hogy akar és sosem gondolt bele igazán, míg az évek alatt kialakult benne az ellenkezője.

Itt egyes egyedül a válás lehet az egyetlen olyan megoldás, ami ugyan fáj, de legalább a hosszú távú érdekei egyikőtöknek sem sérülnek.

Nem hibáztatnám őt azért, mert nem akar, csak azért, mert megvezetett, noha lehet nem szándékosan. De téged sem, amiért erre vágysz, hiszen a legtermészetesebb vágy.

Itt a legjobb az, ha békésen megegyeztek egy válásban és mindketten olyat kerestek, akivel egyeznek az igények.

Vannak lehetőségeid.

- szereted annyira a férjed, hogy elfogadd, megvàltozott a hozzáàllàsa, tudomàsul veszed, hogy nem akar gyereket és élitek tovàbb az életeteket kettesben. A gyerekmentes életnek rengeteg előnye van àm, lehet boldogan élni úgy.

- elvàlsz, és megpróbàlsz a nullàról felépíteni egy kapcsolatot, aztân amire az elég biztossà vàlik a gyerekvàllalàshoz az nem kevés idő. De 33 évesen erre nem sok esélyed van, hisz melyik pasi kezdene 33 éves elvàlt ,gyereket sürgető nővel, ha 25-28 éves fiatalabbat is kaphat aki még élni akar, szabad lenni? Nem sokan valljuk be.

Ha talàlsz is valakit, nem biztos hogy lesz elég időd elég jól megismerni mielőtt kifutàl az időből, és ha mindenàron fontos a szaporodàs, és teherbe esel ilyen instabil, friss kapcsolatban, kockàztatod, hogy nem fogtok sokàig együtt maradni apukàval. Minél hosszabb, stabilabb a kapcsolat kettesben, annàl nagyobb az esélyetek arra, hogy együtt maradtok és úgy nevelitek fel a gyereket.

Màr ha fontos a csalàd, nem csak a magad önző vàgyait nézed, hogy neked mindenàron gyerek kell, hanem azt is, hogy annak a gyereknek milyen élete lesz.

- teherbe esel a tudta nélkül és kész tények elé àllítod ( nem javasolt, aljas gusztustalan és ostoba húzàs) és attól hogy ràkényszerítenéd aditt esetben a férjedre az apasàgot, még nem fogja szeretni a gyereket, teher lesz neki és minden a te nyakadba szakad. Ha pedig panaszkodsz meg fogod kapni, hogy te akartad, foglalkozz vele te.

Vàlaszthatsz.

,,elvàlsz, és megpróbàlsz a nullàról felépíteni egy kapcsolatot, aztân amire az elég biztossà vàlik a gyerekvàllalàshoz az nem kevés idő. De 33 évesen erre nem sok esélyed van, hisz melyik pasi kezdene 33 éves elvàlt ,gyereket sürgető nővel, ha 25-28 éves fiatalabbat is kaphat aki még élni akar, szabad lenni? Nem sokan valljuk be."

Nem egy ellenpéldát tudok. Megismerkedtek 35 évesen, a nő közölte, hogy ő csak komoly kapcsolatot vár, ráadásul a férfi még fiatalabb is volt, de be volt nőve a feje lágya és ő is élete szerelmét látta benne. És voálá, még 2 gyerek is összejött, a 3. sajnos már nem, mert 41 felett volt. Semmi sem lehetetlen. Azért ne szomorítsunk már el senkit ennyire, hogy 33 évesen esélye sincs.