Templomi szertartás pro és kontra SOS?

Vannak szertartásvezetők is, akik bármilyen kívánt módon, bárhol összeadnak a polgári után.

Ez egy köztes megoldás lehet.

Ezt az oldalt dobta fel nekem a facebook a múltkor a témával kapcsolatban

[link]

Nálunk ugyanez a helyzet ("Én nem vagyok megkeresztelve, párom meg van. Nem gyakoroljuk a vallást egy tanítás szerint sem, de mindketten hiszünk egy felsőbb hatalom létezésében")

1000%, hogy nem mennék templom közelébe :'D

Attól, hogy hiszek valamiféle "hatalomban", még nem fogok a mai "keresztény egyháznak" csúfolt álszent gyomorforgató parádéban részt venni.

A hit mindenkinek a sajátja, felesleges műsorozni miatta. Ha hálát akarsz adni a "Nagyfőnöknek", azt megteheted magadban is, ha van pár nyugodt perced. Ha fogadalmat akartok tenni, bárhol bármikor megtehetitek kettesben, ha van valamiféle Isten, tuti nem a templomokban lakik, hanem bárhol hall.

Értelmetlennek tartom.

Ez persze csak az én véleményem.

Pontosan az ilyen majmok miatt lett puccparádé a templomi esküvő, mint amilyen te is vagy, kérdező. Én nem vagyok vallásos és magamtól templom közelébe sem mennék, de sajnálom azokat az embereket, akik tényleg vallásosak és ezt a szertartást (is) üressé teszik a divatból templomban esküvő emberek.

Amikor olyan emberek szeretnének templomban flancolni, akiknek közük nincs az adott valláshoz, az az egyik legnagyobb képmutatás. Nem is értem, hogyan merült ez fel benned. Mitől lenne bensőséges az egész, ha nem is követed a vallást? Mi értelme így az egésznek? (Költői kérdés volt, mert mindenki tudja, hogy ez csak egy show, meg kellenek a képek a közösségi médiára).

Minek?

:D Hagyjuk az egyházat, képmutató emberek gyülekezete már jópár évszázada.

A polgári is lehet nagyon bensőséges. Lehet kihelyezett egy nektek fontos, gyönyörű helyen, feldíszítve ahogy nektek tetszik, ti választhatjátok a zenét és írhattok magatoknak beszédet, amit a násznép előtt elmondtok egymásnak. Sokkal személyesebb, mint a pap szavait utánozni, főleg ha nem gyakoroljátok a vallást, és ő bizony mond olyan dolgokat is, amivel nem biztos hogy egyetértetek. Polgárin is lehet ének, gyertyagyújtás, vagy bármi ami nektek tetszik. Beleszőhetitek a beszédetekbe azt a felsőbb hatalmat, amiben ti hisztek.

Szerintem sokkal jobb, mint templomba menni úgy, hogy nem gyakoroljátok a vallást. Szerintem is felesleges képmutatás lenne, és több kompromisszumot is kell kötnötök ha ezt választjátok.

A fent leírtak alapján nem látok érvet az egyházi szertartás mellett. Amennyiben nincs meg az istenhit és a vallásos háttér, nincs különbség, hogy a házasságot a templomban, vagy a ligetben kötik meg. Ettől nem lesz "igazibb" a szertartás, nem lesz tartósabb, nem lesz benne alapvetően kevesebb veszekedés, vagy erőfeszítőbb kitartás. (De lesz a válást egyházi értelemben lehetetlenné, vagy nagyon nehézzé tevő érvényes szentségi házasság.)

Ha a megéléshez, az elmélyüléshez szükséges az ifjú párnak a külső jegyek sora, akkor valóban érdemes szertartásvezetővel egyeztetni, és kifejezetten olyan szertartást kérni, ami ilyen jellegű. Ez elősegíti az Istennel való kapcsolat megélését a megkövetelt formális vallásosság nélkül, segít elmélyedni a házasságkötés szakrális megélésében, de anélkül, hogy igaztalanul a házasulóknak önmagukat, vagy az egyházat meg kellene téveszteniük...

Az, hogy ez a szertartás milyen lehet, függ attól, hogy ténylegesen mi is a felsőbb hatalom, amiben hisznek, mert a szertartás szövegezésében sem, és a ceremónia jelképrendszerében sem mindegy, hogy Isten áldását kérjük a házasságra, vagy a Párkáknak sorsuk irányításához utat mutatva kötélfonatot készít a pár közösen...

Amikor ilyen kérés van, szertartásvezetőként én magam is igyekszem a jegyesekkel részletesen egyeztetni mindent, mert minden részletében van különbség egy spirituális-transzcendens és egy liturgikus szertartás között --- nem csak megvalósításában, de jelentéstartalmában és közvetítő erejében is.