Tetszik nektek ez a meghívó?

Közönséges.

Amúgy ez is "házilag" van csinálva, van aki ezzel pótolja a betevőrevalót, de inkább zöldséget gyomlálna helyette. Ha akad egy szerencsétlen, aki rendel belőle..

Kedves Kérdező, köszönöm, hogy anélkül, hogy lepocskondiáznál a negatív kicsengésű hozzászólásom miatt, még a véleményemre is kiváncsi vagy:)

Az esküvő egy különleges és ünnepi esemény. Ezt minden megjelenési formájában is tükröznie kellene, gondolok itt a menyasszony- vőlegény ruhájára, a helyiség dekorálására, ahol a vacsora történik, a szállítóeszköz (hintó, limuzin, gépkocsi) dekorálására és a meghívókra is. Legjobb esetben az ifjú pár kiválaszt egy stílust, ami természetesen közel áll hozzájuk (texturák, ornamentikák, anyagok, fém -fa -üveg, textilek, virágok, zenék, színek -és mostanában már az illatok is- összhangja) mindezeken (ruha -dekor- virág -meghívó) végigviszi. Ha a stílusig nem jutnak el, már az is szerencsés, ha színt választanak maguknak, és ezzel fejezik ki az eseménysorozat összetartozását.

Vegyük pl. itt a képen látható pinket és a zöldet. Merész, fiatalos, trendi, -ahogy mostanában mondják.

Itt a meghívó esetében semmi képpen nem lenne szabad a pinket rögtön a papírnak vinnie. Leginkább az arányok miatt. Ez olyan, mintha az étterem falát festenék pinkre, ahol a vacsora van, és nem pedig az fehér falak mellett, fehér abroszokon, pink gyertyatarók és asztalközepek, rózsaszín vagy zöld vázákban rózsaszínű virágok lennének. A látvány akkor harmonikus, ha 80% semleges, max. 20 % pedig a kiválasztott színek. Itt a meghívónál ezek az arányok nincsenek meg. Ez a megoldás akkor lenne hatásos, ha a menyasszony ruhája is pink lenne, derekán sötétzöld vastag selyemszalaggal, az étteremben a terítő pink, a székszoknya sötétzöld. Akkor lehetne mondani, hogy dekoratív, igen különleges hatású eskövő. De valószínüleg eddig a merészségig nem mennek el. Ennek hiányában gyermekivé válik, de, mivel itt felnőttekről van szó, így válik közönségessé, mert belecsippent a merészségbe, de nem viszi végig. (ez tapasztalat utáni feltételezés)

És most a tények: a pink elég erős szín, a rányomtatott szöveg kevésbé olvasható, mert kicsi a kontraszt. Ha ez a papír esetleg pausz, akkor méginkább, mert az nem szívja be a festéket, a tintasugaras nyomtató halványan nyomtat rá, meglehet hogy el is maszatolódik még hosszú idő után is.

A hengeres "kiszerelés" sem segíti az olvashatóságot, utánozza a gyertyával égetett, régiesített

papírusztekercseket, ami a 70-es években volt divat. Újszerű hatást akar, de valójában ez is több éve jelen van az esküvői meghívók között, ami a házi kivitelezést illeti.

És végül a megoldásról. A kreatívitás nem abból áll, hogy bemegyünk a hobbyboltba és összevásárolunk minden előre gyártott, az eseményhez passzoló alkatrészt, gondolok itt a a stancolt, aranyozott dombornyomott, öntapadós "meghívó" szövegre, bizonyára belül gyűrű is van, vagy röppenő galambpár, ezek elcsépelt képi közhelyek, ami sem a különleges, sem az ünnepi jelzőket nem képviselik. Sablonos, de szó szerint. Ehhez viszont a kis zöld selyemrózsa pont beleillik.

Tehát a színében sok, erős, megjelenésében pedig mindennapi, de kivitelezésében bizonyára gondos,

feltételezem, hogy a ragasztó nem folyt ki a szalagocskák alól. Árában pedig vetekszik a hagyományos, szerényebb, "ízlésesnek" mondott nyomdai meghívókkal.

Bocs, hosszú lett, köszönöm, ha végigolvastad.