Szerintetek melyik életévünkben a legjobb házasodni?

Szerintem ráérsz olyan 130 évesen. Nem maradsz le semmiről :)

Viccet félretéve: nem kortól függ.

Kizárt, hogy 28 előtt férjhez menjek!!!

23/L, még élni kell, szerethetitek egymást nagyon esküvő nélkül is! Gyerek? 33-35 körül. Anyum is annyi volt, és még most is nagyon fiatalos, nem banya :)

Tessék menni szórakozni nyaralni együtt meg mindenhova! A gyűrű nem szalad el :)

Én nem kötném korhoz a dolgot, inkább a kapcsolat hosszától, tartalmától tenném függővé, illetve a két ember egymáshoz való viszonyától, gondolkodásmódjától.

Nem törvényszerű az, ha valaki fiatalon házasodik, akkor korán el is válik, és az sem, hogy ha idősebben, "megfontoltabban" köt valaki házasságot, akkor az tartós lesz. Az élet sajnos nem ennyire egyszerű.

Én azt gondolom, hogy a házasság előtt mindkét fél rendelkezzen egyéb tapasztalatokkal is a másik nemről - százból egyszer jön be az, ha valaki az első szerelméhez megy hozzá.

Emellett fontos az is, hogy éljenek együtt legalább egy évig, hogy lássák, a napi strapa mennyire zilálja szét a kapcsolatot. (Nagyon sok fiatal feleség itt panaszkodik, hogy a házasság után a férje viselkedése 180 fokos fordulatot vett: itt szinte mindig kiderül, hogy egy percet sem éltek együtt az esküvő előtt). Jó kiismerni egymás rigolyáit, hülyeségeit, és eldönteni, hogy mennyire tolerálhatóak egy életen át.

Ha a saját példámat kérdezed, akkor én két éve mentem férjhez, akkor 22 éves voltam, a férjem meg 25. Nálunk is mindenki korainak tartotta, pedig már két éve együtt éltünk. Aztán úgy hozta az élet, hogy már most tovább tart a házasságom, mint anyámé, aki a leghevesebben ellenezte az esküvőt. Tökéletesen boldogok vagyunk, és büszke arra, hogy a saját döntésünkből házasodtunk össze, mert egy életre társsá választottuk egymást, nem pedig azért, mert jött a gyerek, vagy mert a szüleink erőszakoskodtak. Ugyanakkor azt mondom, hogy van, aki még harmincon felül sem elég érett arra, hogy felvállaljon a világ előtt egy holtomiglan-holtodiglan kapcsolatot. Vannak olyanok, akiknek egyszerűen nem való a házasság, mert nem értik, miről szól. Az ilyenek inkább ne is házasodjanak szerintem.

Lehet fiatalon,2 hét ismerettség után is, életreszóló házasság,és lehet később 35-40 évesen ,több évi ismerettség után is ,ripsz-ropsz elválni.

Erre nincs recept.Sok lángoló"örök"szerelem ért már véget 3 perc alatt és forditva,nehezen,nyögvenyelősen indult kapcsolat teljesedett ki és fordult komolyra.

Én ugy vélem, hogy az ember keresgél(mindig a jobb után vágyakozik, ami természetes),de nem biztos, hogy az lesz a jobb is.Nem korfüggő az ismerkedés, a házasság,hsz vannak érvek és ellenérvek mellette.

Ha úgy érzed, hogy Ő a nagy Ő,akkor ne habozz!Aztán majd lesz vmi..:)

Elöttem már leírták sokan amit én is gondolok, ezért mégegyszer nem teszem, viszont írtad, hogy fél éve vagytok együtt. Nos, ezért bátorkodok írni mert a mi példánk sem szokványos. Mi 9 hónapja vagyunk együtt, és 22 hetes terhes vagyok, abszolút tervezett baba. Megismerkedésünk után pár nappal összeköltöztünk (mivel lakva ismeri meg az ember a másikat), és olyan jól sikerült, hogy 2 hónap együttélés után mindketten úgy voltunk vele, hogy egymásnak vagyunk teremtve. Ez egy érzés ami nem idötöl függ. 4 hónap után megkérte a kezem, és bár igent mondtam, az esküvö várat magára mivel sajnos mi sem vagyunk tele pénzzel. És azóta csak jobb lett minden, pedig féltem, hogy majd megváltozik velem szemben az idö elörehaladtával. És csak jókat tudok elmondani, még mindig ugyanúgy odavagyunk egymásért mint az elsö napon!:) szóval erre nincs recept. Pedig volt 3 éves kapcsolatom is de az valahogy nem müködött annyira... Ha úgy érzitek mind a ketten, hogy fél vagy 1 év után meg akartok házasodni, akkor csak bíztatni tudlak. De ehhez mindkettötöknek így kell gondolni. Remélem egymásnak ti is az igazik vagytok:)

22/L