Voltatok ilyen helyzetben? Hogyan oldottátok meg?

Az én párom is nagy esküvőt szeretne, mert náluk, a családban ez a szokás.

Én hozzád hasonlóan nem szeretek szerepelni, de táncolni már közösen tanulunk...

A véleményemet elmondtam a páromnak, mi szerint 2 ember esküje számomra abszolút intim dolog. Nem szeretnék vadidegenek(párom távolabbi rokonsága végül is az)embereknek megfelelni, hozzájuk alkalmazkodni, az ő kedvükre tenni, idióta szokásokat végig szenvedni. Ez nem én vagyok. Ha nem tetszik, részemről nincs esküvő! Ez a mi esküvőnk, tegyünk úgy, ahogy mi szeretnénk, ha kell teremtsünk új hagyományokat!

Párom azt mondja eddig ezt el sem tudta volna képzelni, de mivel jól érvelek akár ezt is választhatjuk, már ő sem ellenzi.

Két verzió jöhet szóba nálam:

1,Összeházasodunk 2 tanú jelenlétében, utána meg elmegyünk nászútra, és egy későbbi időpontban majd adunk egy vacsorát, ahol táncolni is lehet a szűkebb rokonságnak. A nagy lakodalom árát inkább a közös életünkre fordítjuk, és a nászútra.

2, Szűkebb családi kör előtt esküvő, zenés vacsora, nászút!

Ez 2 emberről kell, hogy szóljon, és ne mások határozzák meg azt, hogy milyennek kell lennie a saját esküvődnek! Beszéljétek meg közösen, és vergődjetek zöld ágra!

Nehézkes így, hogy nem ti fizettek. (Akármi is a szokás.) Aki belead 5-800ezer forintot, vagy 1 millát, az valamilyen szinten jogosan érzi úgy általában, hogy megmondhatja, hogy mire menjen el az a pénz. A vőlegényem családjában láttam, ahogy a bátyja nősül, szinte mindenen sértődés volt és vita. A szülők fizették az egészet, 2 oldalról. A 2 család is összekülönbözött szinte mindenen (zene, dekor, helyszín, kaja...) Szegény menyasszony viselte a legnehezebben, de megjegyzem, ő sem egy egyszerű eset. Nálunk is kezdték a "mit hogyan kéne" dolgot, amikor bejelentettük, hogy esküvő lesz, de rövidre zártuk a dolgot, a vőlegényemmel meg tudunk egyezni a dolgokon, mi fizetjük a saját esküvőnket. Ha szánnak erre pénzt, azt dobják be a menyasszonytáncnál. Így olyan színű ruhám lesz és olyan menü, olyan zene, amilyet mi szeretnénk és ezekről a dolgokról életem párjával kell csak közös nevezőre jutnunk, nem kell generációk közötti problémákról vitáznunk a zene vagy a helyszín kapcsán. Azonos az ízlésünk, így ezzel teljesen rendben is vagyunk. Próbálkoztak, de hamar rájöttek, hogy haszontalan beleszólni, ha valamire nem szánunk annyi pénzt, amennyibe az adott dolog kerülne (nem lesz pl. 8 fős zenekarunk...).

A táncról annyit, hogy ha hosszú ruhád lesz, akkor nem sokan fogják látni a lábad, engeded majd, hogy vezessenek és lépsz ahogy akarod. ;) Az izgulást nem lehet megúszni, egy szerepelni imádó menyasszony is megilletődik, amikor be kell vonulnia a szertartásvezető elé. :)

Nagyon kedves Tőled, hogy hajlandó vagy kompromisszumokra. :)

Sok boldogságot, remélem, gyönyörű esküvőd lesz. :)