Mi a fontosabb, hogy nekünk jó legyen, vagy hogy a rokonságnak tetsszen?

Alapvetően kis létszámú esküvőt szeretnénk, a legközelebbi barátokkal, azokkal, akikre tényleg számíthatunk és akik miránk számíthatnak. Csakhogy ez apróbb hibákba ütközik. 1. Párom lényegében nem tartja a kapcsolatot a legidősebb tesójával, aki egy ősbunkó, egy orbitálisan félresikerült alak, párom bevallása szerint a világ szégyene, csakhogy az anyjuk isteníti. Az elsőszülött átka. Párom a háta közepére se kívánja, nemhogy az esküvőre - engem a srác utál, mert megsértődött valami apróságon évekkel ezelőtt, szóval egyikünk se szeretné meghívni. Csakhogy akkor a kedves anyós nyilván megsértődik, és ott vagyunk, ahol a part szakad, nézhetjük a dühödt, puffogó rokonokat. Ha meghívjuk, akkor meg mindenbe bele fog kötni, és ha épp olyanja van, hangosan fog böfögni meg fingadozni az asztalnál, mert ő ilyen.

Ez csak a legkirívóbb eset, az én családom sem egyszerű. A szüleim hála a jó égnek, nem szólnak bele, kit hívunk meg, de anyósról ugyanez nem mondható el. Anyósom sütni akar az esküvőre - nem tud sütni, tényleg nem tud - és mikor legutóbb nem engedtük, hogy a családi perpatvarra süssön, hetekig durcázott és nem állt szóba velünk. A baj a dologgal, hogy a nővérem cukrász, és ő szeretné sütni a tortánkat, ami nagyon jó lenne párom szerint is, mert nagyon ügyes és remekül süt, csakhogy anyós mit szólna.

A rokonság nagy része képtelen elfogadni, hogy a mi esküvőnket szeretnénk mi szervezni, hogy nem szeretnénk a szegről-végről rokon kocsmájában tartani, mert oda befér 200 ember, hogy nem akarunk 200 embert és nem szeretnénk mulatóst sem. Szerintetek mi legyen? Tényleg ennyire nehéz mindenhol összeegyeztetni az érdekeket, vagy csak nálunk ütközik minden falba?

A dologhoz hozzátartozik, hogy a mi családunkban az megszokott volt, hogy mindenkinek megvan a maga tere, ahol parancsol. Az én szüleimet le lehet állítani sértődés nélkül, ők értik, hogy van, amibe nem kéne beleszólni - megsértődni meg még annyira sem. Ugyanez párom családjában nem volt meg soha, az összes fiú (4 srác+apjuk) ugrált anyuci minden csettintésére világ életében. Figyelmen kívül hagyja a nemet.