Több, mint egy éve vagyunk jegyesek, azóta együtt is élünk. Most anyámék összehoznánk nekünk az esküvőt, és furcsának érzem, hogy nincs bennem az a nagy készülődés, izgalom, ami a lányokban szokott. Ez gáz?

Amikor tervezgettük, hogy majd egyszer összeházasodunk, a fellegekben jártam, folyton esküvővel kapcsolatos dolgok után böngésztem stb. (amúgy feleslegesen, mert semmi extra nem volt, csak jó érzés volt nézelődni).

Lánykéréskor és utána semmi plusz érzésem nem volt.

Esküvő előtti hetekben megint lelkesebb voltam picit.

Esküvő előtti estén, illetve másnap reggel semmi izgalom, szertartás alatt ellenben totál transzba estem.

Igazán csak most kerített hatalmába minket a boldogság, a meghatottság, sokkal jobb érzés utána, mint hinné az ember :) Nekünk kellett majdnem egy hét, hogy leessen a tantusz, igen, házasok lettünk, és még most is elfelejtjük néha.

Különben meg gondolj bele, a nagy többség több év együttlét után házasodik, túl van néhány jó és rossz élményen, tulajdonképpen a házasságkötés ELSŐRE ehhez képest nem tűnik akkora dolognak, hiszen nem totál ismeretlenbe vágsz bele.

En izgatott vagyok, de nekem nem kell lagzit szervezni, mert nekünk olyan nem lesz:) A polgari nagyon pici, majdhogynem kettanus lesz, a templomi meg par honappal kesöbb, utana a legszükebb csaladdal (kb 20 fö) egy ebed.

Igy a templomin mar nem kell izgulni, elötte tudunk csak egymasra figyelni. A szüleidtöl nagyon rendes a törekves, de ezt elsösorban nektek kell akarni a paroddal.