Illetlen kérdés, de: aki nem rózsaszín ködben házasodott a tökéletes férfivel/nővel, hanem mérlegelve: milyen szempontokat mérlegeltetek? Ha újra döntési helyzetbe kerülnétek, akkor is ugyanezek alapján döntenétek?

Mi ugyan voltunk rózsaszin ködös időszakban de mire házasságra adtuk a fejünket ez elmult.

Hogy mi alapján döntöttem melette?Először is szeretem,ez azért fontos szempont.A terveink ugyanazok,ismerem a hibáit és elfogadom,az életvitelünk hasonló,számomra fontos hogy milyen apa lenne belőle,biztos voltam benne jó hogy jó apa lesz(az is lett),szempont volt még az is(igaz az az ismerkedésnél)hogy milyen közegből jött,milyenek a szülei,mit látott otthon és hogy áll a családjához.hát kb ezek.Jól döntöttem,nem bántam meg.

Elsö házaságomnál nem volt rózsaszín köd.

Mérlegeletem. 25 éves voltam, már 5 éve együtt éltünk, nagyon jó ember volt, jól megvoltunk, nem veszekedtünk, házat akartunk venni... Szóval házasság.

Aztán elkezdtem rájönni, hogy nincs veszekedés, nincs nagy szerelem sem, nincs nagy ölelkezés, csak olyan állóvíz minden. Nem volt rózsaszín köd soha sem. Àllóvíz volt.

1 év után elváltam. Aztán jött a nagy ö. Igazi rózsaszín köd, nagy szerelem. Már az elsö hetekben tudtam, nekem ilyen ember kell, ilyen szerelem , ilyen sex, ilyen élet.

Össze házasodtunk nagyon gyorsan. Már 6 éve, 2 gyerekünk van. Mai napig nagy a szerelem. Még mindig nem mult el a fellángolás. Mind a ketten ugyan úgy szeretjük egymást, 2 gyerek mellett is minden percben tudunk a másikra figyelni, tudunk óriásiakat nevetni és sírni is együtt.

Ezek után mindig azt mondom, hogy ahol a házasság környékén nincs meg a nagy szerelem az a házasság nem fog sokat kibírni, vagy csak szenvedés lesz.

Szerelem az ami segít elnézni a másik hibáit. Mikor veszekszem a férjemmel, és mérges vagyok rá, majd lehiggadunk és megint csak a büszkeséggel és szerelemmel tudok ránézni. A szerelem ami tovább lendíti a kapcsolatot.

Én szerelemből házasodtam a férjemmel, de mivel ez a második házasságom, így mérlegeltem is. Tehát ha nem felelt volna meg az elvárásaimnak, nem mentem volna hozzá. Nekem ami fontos volt, hogy törekvő férfi legyen, aki el tudja tartani a családot. Belegondoltam, ha vállalunk egy babát, és én gyesen vagyok, ő mennyire tudja finanszírozni a költségeket. Nem vagyok anyagias, és nem a pénz miatt mentem hozzá, most ne ezt vegyétek le ebből. De nem akartam olyan férfinek szülni, aki mellett nem tudom megadni a gyerekemnek azt, amit szeretnék, és itt az alapvető dolgokra gondolok, tehát minőségi étel, megfelelő ruha, játékok, kirándulások. Nyomorban inkább nem szülnék. A többi fontos dolog, hogy milyen értékeket közvetít majd a gyermeknek, lehet -e rá számítani, mennyire család centrikus, jó humorú, fel tudok -e rá nézni, mint férfira, és hogy mennyire tekint engem mint nőt, egyenrangú félnek.

Ugyanezek a dolgok fontosak még most is nekem, és az idő igazolta ezt, mert ezek nélkül én nem tudnám őt még most is, 13 év után így szeretni.

Azért annyit megjegyeznék, hogy soha nem mennék férjhez szerelem nélkül, csakis mérlegelés alapján!

Szempont volt, hogy lehessen rá számítani, udvaroljon, tetsszek neki, tudjon áldozatot hozni értem és családcentrikus legyen. Na, ezt megkaptam. Ugyanígy döntenék. Mivel a megismerkedés és a házasságkötés között eltelt némi idő, nem rózsaszín ködben döntöttem, és mivel már nem voltam fiatal (26 éves), így némi tapasztalatom is volt, mit szeretnék.

Viszont nem tudsz felkészülni előre egy életre, hogy milyen lesz, ha gyerek lesz, ha öregszetek, más munkahely lesz vagy váratlan dolgok, még magadról sem tudod, előre hogyan reagálsz, nemhogy a párodról!! Szóval zsákbamacska minden és majd 50 év múlva kiderül, jól döntöttél-e :)

ahogy írták közben, ha nincs szerelem az elején sem, akkor nehéz lesz fenntartani egy kapcsolatot, mert néha azért kötsz kompromisszumot, azért csinálsz meg dolgokat neki, mert szereted, és ehhez nem elég a megszokás, hogy együtt vagytok 10 éve, mintha tesók lennétek, mert akkor vesztesnek fogod magad érezni minden áldozatnál.

Meg ugye a szex akkor hogy működik?

Én a közeljövőben készülök házasodni. Alapvetően a rózsaszín köd az megvan, de én alapjáraton mindent százszor végigelemzek magamban, mielőtt döntést hoznék. Itt sem volt másképp, megpróbáltam végiggondolni, passzolunk-e a párommal, nem lesznek-e nagy súrlódások közöttünk... mindenesetre az én mérlegelési pontjaim:

-Nem anyuci pici fia, aki az anyját védi akkor is, ha nagyon nincs igaza - sajnos volt tapasztalatom ebben, a nagymamám kihasznált minket, bicskanyitogató módon beszélt velünk stb., és apukám mindig mellette állt ki, pedig anyagilag és a lelkünkben is nagy károkat okozott az a nőszemély... tudtam, hogy én soha az életben nem megyek olyan férfihoz, akinek az anyja szent, és soha nem képes kiállni a párja mellett. Sztem egyébként is túl van értékelve a vérségi kötelék így-úgy, és hála a jó égnek a vőlegényem is teljesen így gondolkodik. Nem esik nehezére rászólni az anyjára, ha nem ért vele egyet, még akkor is, ha nyílt összetűzésem nem volt az anyjával, de mostanában már hallom, hogy a hátam mögött mit hord össze rólam, rólunk és a családomról is, teljesen alaptalanul.

-Kompromisszumképes. Nincs két olyan ember, aki minden apró-csprő dologról ugyanígy gondolkozik, de legalább képes engedni a saját elképzeléseiből(ahogy én is).

-Nem házicselédnek akar tartani, teljesen az egészséges munkamegosztás pártján áll a házimunkát illetően, és nem hiszi azt, hogy nekem csak otthon van a helyem a konyhában és a gyerekek mellett (én megőrülnék, ha nem dolgozhatnék).

-Már most látom, hogy jó apa lesz belőle, mert szereti a gyerekeket, de megvan a véleménye arról, hogyan kell nevelni egy gyereket, és egyet is értek velük... én sem fogok a gyereknek mindent megengedni meg rájuk fogok szólni, ha valami olyat csinálnak, amit nem illik.

-Nem idegesítik azok a hülyeségeim, amik más embert idegesítenének, hanem aranyosnak tartja őket... így azért valószínűleg később sem vágja a képembe azt, hogy miért kell macskát simogatni az utcán (ellentétben apukámmal :P) vagy hogy miért ennyire nulla az érzékem a tájékozódáshoz.

-Megvan a fizikai vonzalom, jó a szexuális életünk.

-Tud mérlegelni - pl. ha van vmi, amire kell gyűjteni, akkor nem költi el a megkeresett pénzt haszontalan dolgokra (amire alapjáraton hajlamos, de hát mindenkinek van hibája :D... de legalább tudja, hogy mikor kell abbahagyni)

8. vagyok

Azt lefelejtettem, hogy nyilván nagyon mélyen szeretjük egymást, de hát az olyan egyértelmű volt :). Anélkül nem adnám házasságra a fejem sohasem.

Én még így húszévesen nem vagyok érintett a témában, de ha megengeded, én is hozzáfőznék valamit: a szerelem szükséges, de nem elégséges feltétel a házassághoz.

Meg aztán nem mindegy, ki mit hív szerelemnek. Nagyon sok - szerintem nem pozitív és nem reális - gondolat tapad a szerelemhez manapság. Gondolok itt a párkapcsolati "viharokra", a szexcentrikusságra, a túlzásbavitt szenvedélyre. Jó esetben a férj és a feleség közt megmarad a szerelem, de átalakul. Nem olyan szeretetté, mint a testvérek, barátok közt van, hanem olyanná, ami kizárólagos, és semelyik másik emberi kapcsolathoz nem fogható.

Én azt mondom, a házasságba csak úgy érdemes belemenni, ha látod a hibáit is. Innentől kezdve rajtad áll, hogy ezeket a hibákat el tudod-e fogadni, vagy inkább nem. Etekintetben te vagy felelős: neked kell mérlegelni azt, hogy ezek a bizonyos hibák akadályozzák-e majd a kapcsolatotokat. És persze ugyanígy neki is mérlegelnie kell.