Érzékeny lányok, mit tettetek, hogy ne sírjatok el magatokat a saját esküvőtökön?

én a polgári alatt majdnem elsírtam magam. koncentráltam, h ne :)))) mikor kérdeztek, pont akkor jött rám a sírás, így kb gyorsvonat sebességgel kiböktem, h igen és örültem, h túl vagyok rajta :) a templomitól nagyon féltem, mondtam is a lelkésznek, h mi lenne, ha kihagynánk az esküt, de nem lehetett :))) és furcsa módon ott már jókedvű voltam, mosolyogtam össze-vissza. a férjemen viszont láttam az eskü alatt, hogy teljesen odavolt, remegett a keze :))

A húgom volt a tanúm, ő volt megbízva, hogy menet közben röhögtessen. Egy hónappal előtte volt az ő esküvője, ott fordított szerepkörben működtünk. :) Remekül bevált, és végigvigyorogtam az esküvőmet. Utólag mindenki gratulált hozzánk, és azt mondták, rajtunk legalább látszott a boldogság és az öröm. :)

én annyira nem pityeregtem, a szülőköszöntőnél egy kicsit, mert láttam apukám sírni, és mert anyukám épp az intenzív műtőjében volt. Ezt leszámítva vigyorogtam végig. De a templomi próbaszertartáson sokat könnyeztünk :D

Először is sok boldogságot a Kérdezőnek! Nekünk 3 hónapja volt az esküvőnk, igaz, hogy csak 9 fős kis esküvő volt és csak polgári, semmi kikérési ceremónia, sem zenekar, tehát egy meghitt szűk családi esküvő volt. Én is nagyon féltem tőle, hogy sírni fogok, számomra az olyan ciki lett volna. Főleg, hogy én sminkeltem magam és nem valami időtálló sminkem volt. Hónapokkal előtte edzettem, próbáltam olyan filmeket, videókat nézni, amiben esküvő van, hogy kicsit "szokjam" az érzést. Persze minden ilyen videó nézést követően szorongatta a torkomat. :) Aztán az esküvőre rákészültem lelkileg, hogy figyelemelterelős módszert vetem be, próbálom nem beleélni magam, majd ráérek utána otthon bőgni, ha belegondolok a csodálatos eseménybe. Jól is kezdődött, mert az anyakönyvvezető úgy beszélt hozzánk, mintha mesét mondana a gyerekeknek, ezen majdnem hangosan röhöghetnékem támadt, innentől kezdve ez volt az elterelő hadművelet központja, erre figyeltem és magamban mindenen mosolyogtam, valamint már éhes voltam és arra gondoltam, "igyekezzél összeadni minket, mert már vár a finom ebéd". :) Ha másra koncentrálsz, sikerülni fog!

Egyszerű! Szervezd meg te az esküvőt, és mire a boldogító igen kimondására kerülne a sor, annyira ki lesz mindennel a hócipőd, hogy elfelejtesz sírni :)

Én is féltem, hogy sírni fogok, mert akárkinek az esküvőjén voltam, mindig sírtam. De a saját házasságkötésemkor olyan boldog voltam, hogy egész nap mosolyogtam mint egy tejbetök, minden vendég megjegyezte, hogy még sohasem láttak ennyire mosolygós, boldog menyasszonyt. Egyedül szülőköszöntőnél jött ki majdnem egy könnycsepp. A férjem viszont elpityeredte magát a templomi esküvőn. Én nem tudom, hogy mi ütött belém egyébként, én voltam a leginkább meglepődve, hogy nem sírtam.

Szerintem semmi baj nincs azzal, ha elérzékenyül a menyasszony. Én is pityeregtem, nem is kicsit, mert annyira meghatott a szertartás. Nagyon szép volt, és nagyon szeretem a férjemet, és bár nem akartam sírni, nem is tartottam nagyon vissza magamat. Életem egyik legfontosabb napján azon járjom az eszem, hogy milyen trükkökkel ne sírja? Én inkább átadtam magam a hangulatnak, hisz amúgy sem túl hosszú a szertartás, ki akartam élvezni, át akartam élni minden percét. A sminkesemnek pedig nagyon sokat köszönhetek, mert tökéletes maradt minden, csak a szájfényt kellett újra kenni, de azt amúgy is :) Szóval ne félj emiatt. A sminken pedig nem érdemes spórolni (én majdnem kihagytam a profi sminkelést, mert így is volt mire költeni, de a barátnőm rábeszélt , ajánlott is egyet és teljes mértékben igaza volt).