Idő amivel nem tudunk mit kezdeni a szertartás vége és a vacsora között! Ez két óra! Ötlet?

Nálunk a Pétervárad utcai szertartás és a szűkkörű (19 fős) vacsora között volt két szerény tágabb körű fogadás azoknak, akik akik nem voltak meghívva a vacsorára.

1. Valami nyilvános helyen az illusztris vendégeknek, távoli rokonainknak. (Szüleim adták, mi nem vettünk részt rajta.)

2. Otthon a diáktársainknak. (Mi ott voltunk, akkor 22F/21L.)

Tavaly unokatesómék esküvőjén úgy volt, hogy megvolt a ceremónia először a hivatalban, majd átsétáltunk a közeli templomba. Mire annak vége lett, addigra a templomkertben már ki voltak készítve asztalok, padok pogácsával, kis édes sütikkel, innivalóval. Mikor kijöttek a templomból, akkor volt közös fényképezkedés templom előtt, alatt, fölött, körben, között mindenhol mindenkivel, ezzel szépen ment is az idő. Aztán jöttek az idősebb, nehezebben mozgó rokonokkal is a fényképezkedések, akik a pogácsásasztalnál várták a sorukat. :)

Utána saját autóval, kisbusszal (előre egyeztetve, hogy kinek kell segíteni az utazásban) pár faluval odébb mentünk egy étterem-panzióba. Aki ott aludt, annak ott volt szállása. A szállást a pár (illetve anyós) fizette. Megérkezés, leülés, mindenki dumál, ismerkedik mindenkivel. Vőfély volt, de nem ugrált annyit, nem volt tolakodó, hogy mindig kellett volna csinálni valamit vagy figyelni valamire. Aztán lassan jöttek a pincérek, innivalót hoztak, aztán sorban találtak is. Szerintem 2 óra simán eltelt a templom és a vacsora között úgy, hogy senki nem unatkozott.

Fényképezkedni elmenni tényleg nem illik, maximum tényleg ott a közelben egy pár plusszképet csinálni. Unokatesómék is előző nap fotózkodtak. A nagy nap délelőttjén tiszta stressz lenne meg még következő hajnalig ébren kell lenniük, úgyhogy túl sok lenne a jóból egy napra.

Szerintem igenis illik elmenni fotózkodni, mi is így csináltuk. Az időnkbe se fért volna bele délelőtt, mert mi nem étteremben tartottuk, hanem termet béreltünk, ahova minden ételalapanyagot mi szállítottunk, mi díszítettük, stb...És mivel a közeli családban csak a páromnak van kocsija, mindenhova ő rohangászott még délelőtt is.

Plusz én imádtam, hogy a párom valóban a kikérésnél látott meg először a ruhában, az összes vendég szeme láttára könnyezni kezdett, és én még életemben nem láttam addig sírni, mindig adja a nagy macsót...Életem egyik legszebb perce volt, ami nem lett volna, ha már előtte órákon át fotózkodtunk volna. A fotózást letudtuk kb. 1,5 óra alatt, közben a vendégek annyi sütit ehettek és annyit ihattak, amennyi csak beléjük fért. Plusz aki akart táncolhatott is.