A húgom zsarolja a párját a gyerekkel, hogy elvegye. Hogyan győzzem meg, hogy ennek nagyon rossz vége lehet?

"A szüleink nem élnek, ha a pasi elküldi a húgomat csak hozzám jöhet. Nem fogom a híd alá küldeni."

Ha így állsz hozzá, akkor meg ne siránkozz. A kettejük kapcsolatába akkor sincs semmi beleszólásod, ha támogatod, az szép dolog, de nem elvárható és nem is kötelező. Támogassad csak, meg tartsd is el, és ilyen mentalitással te kapod majd az ultimátumokat.

Nehéz eset. Hogy őszinte legyek, a húgod rettentően gyerekes, nem is értem, hogy ennyi sütnivalóval minek neki gyerek. Teljesen megérteném, ha a párja elküldené a búsba ezek után. Elvégre a házasság a kölcsönös szeretetről és odaadásról szól, nem lehet senkire sem ráerőltetni.

Mindenesetre megértelek, hogy megpróbálnád kihozni az egész helyzetből a legjobbat. Ülj le, beszélj a húgoddal, hogy ezt így NEM LEHET csinálni. Érvelj a gyerekkel, és hogy biztosan ő sem akarná, hogy a kicsi apa nélkül, vagy egy feszült, erőltetett családban nőjön fel. A boldogsághoz nem kell feltétlenül összeházasodniuk, elvégre egy gyerek sokkal szorosabb kapocs annál.

Ha az ő gyereke és azt akarja, hogy a nevén legyen, a húgod ezt nem tudja megakadályozni, max késleltetni. Ezt megmondanám neki. És nem a papír fogja összetartani őket.

A párja helyében én is azt érezném, hogy csak meg akart fogni a gyerekkel.

"Elvégre a házasság a kölcsönös szeretetről és odaadásról szól,..."

És a gyerektervezésnél ezek nem elemi feltételek?

Nem hiszem, hogy mondtam volna ilyet. :)

De, természetesen alapfeltételeknek kellene lenniük. És ha tervezték is a babát, akkor meg merem kockáztatni, hogy a szeretet is ott van a háttérben. Éppen azért furcsa a húga viselkedése.