Mit tennétek? Két hónap múlva lenne az esküvőnk.

10. éve vagyok együtt a párommal....5 éve döntöttünk úgy, hogy összeköltözünk....addig ő egy kisvárosban, én egy nagyvárosban laktam, 100 km-re egymástól...költözés előtt számba vettünk mindent, ki költözik, miért, akar-e, nem lesz-e rossz érzés, megszokjuk-e, stb...együtt döntöttünk, hogy én költözöm...azóta sem bántuk meg...ennek így kellene működnie szerintem...a Ti esetetekben a párod már döntött...nem akar Veled élni, sem falun, sem nagyvárosban...és ez a lényeg...a többi csak körítés és félrebeszélés...szerintem...

Ha ez így van, akkor le kell mondani az esküvőt. Nem kell végigcsinálni egy méregdrága színjátékot, ha ilyen gondok vannak, egyszerűen hiába tűnhetett eddig jónak, nem tartoztok össze, és ezt tudomásul kell venni. Ez feltételezhetően később se fog változni, és rosszabb lesz válni (szintén pénz is ráadásul), mint most össze se házasodni. Szerintem add vissza a gyűrűt, és mondd le az esküvőt, és keress valakit, akivel összetartozol, és engedd a párodat is az útjára, hadd legyen boldog majd mással. Nem kell a rokonok előtt szégyenkezni, jobb most, mint később, és a párodat se kell rossznak gondolni emiatt, akik nem tartoznak össze, azok attól még nem rossz emberek, hogy ezt beismerik.

Szerintem itt nem is a technikai akadály a gond, hanem hogy ennyi akadálytól már megfutamodik a vőlegényed. Én és a férjem az esküvő előtt (sőt utána is 3 hónapig) más országban éltünk. Kibírtuk. Hidd el, hogy aki ilyen könnyen feladja emiatt, nem szeret igazán. Ha a házasságotokban valamilyen probléma merülne fel, ő csak simán kilépne? Jobb, ha nem házasodsz össze vele, egy válást spórolsz meg vele. Úgy tűnik, hogy zsarol téged vagy legalábbis manipulálni próbál. Akit ennyire érdekel, hogy hol lakik, az menjen vissza oda, ahol jól érzi magát, de nélküled. Ha ennyitől lelépne, akkor mi lenne később más, jóval komolyabb problémák esetén? Még jó, hogy időben kiderült, hogy megváltoztak az érzései. Én nem maradnék vele.

Ha ilyeneket mond, nehogy elvedd, mert ennek válás lesz a vége. Még ha hirtelen vélményt váltana, akkor is halasszátok az esküvőt, mert ebből nem sülhet ki sok jó.

Nem tudom mért mondjátok Neki, hogy költözzenek Pestre. Szerintem butaság... Mégpedig azért, mert ha a párja már olyanokat mond, hogy nem ugyanazok az érzései, és hogy ha nem szokja meg a falut vége kettőjüknek, hát ott már baj van. Ha Ő a kedvéért felköltözik egy iylen helyzetben, abból csak az lesz h 1 hónap múlva szétmennek és hoppon marad egy másik városban.

Szerintem is csak duma, ha eddig leköltözött. Szóval én azért szeretem a pestközeli településeket, nyugisabbak Pestnél, csak azért nem gondolkodom még kiköltözésen (de hosszú távú terveim között szerepel), mert nincs jogsim és autóm, a tömegközlekedés meg labilis (beüt egy sztrájk, akkor gond van), és a munka még Pestre köt. Egy napot se adj neki, nincs olyan, hogy hátha. Engem elszakítottak az igazitól (talán egyszer jön új esély), de azokat a támadásokat, amiket kaptunk, nem hátha alapon próbáltuk átvészelni, hanem együtt akartunk maradni, ő is, én is, csak egyszerűen kihúzták a lábunk alól a talajt, nem volt választásunk, de ilyen nem volt, hogy "hátha", működött, és ha nem húzzák ki alólunk a talajt, már mindenünk meglenne, ha azt mondtam volna neki, hogy ne csináljuk, mert látja, milyen kegyetlenek velünk, akkor is maradt volna az utolsó utáni percig. Majd egyszer meglesz, mert nyitott a kiskapu, nem tudta bezárni ő sem. De ahol már megjelenik az, hogy "hátha", de igazából nem szívesen, ott az már nem működik, és kár folytatni.