Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Volt mar ilyen helyzetben valaki? Eleg elkeserito.
Sziasztok!
Eloszoris mindenkit kernek, hogy most kimeljetek meg attol, hogy az en hibam, tudom, hogy az en hibam, belattam, felismertem, meg is bunhodom erte, most a megoldast keresem, de nem sok sikerrel.
A tortenetem eleg hosszu, de akkor kezdem az elejen. 18 evesen eleg sok mindenen keresztul menve, ugy lattam, hogy magam es csaladom is segitsem, celszeru egy idore felretenni az almaim (gyogyszereszet), es kimentem mosogatni kulfoldre, ezzel magam es csaladom is segitettem. Eltem, eldegeltem ott, mig egynap vegre eljutottam arra a szintre, hogy megerett a nyelvtudasom egyetemi szintre. En se lakasra, se kocsira, semmire, soha nem vennek fel hitelt, az egyetlen kivetel ez alol a tanulas, az is csak akkor, ha maskepp nem megoldhato, mert az hosszutavu befektetes. Gondoltam majd igy fedezem a tanulmanyaim, 23voltam mar ekkor. Elotte nem volt meg csak normalis baratom se, annyira magamnak valo vagyok. Kulsommel kulonosebb problema ismerosok szerint nincs, inkabb a lelkivilagommal. Talalkoztam egy ferfival, mivel kulfoldi volt a szo legszorosabb ertelmeben-ertsd. nem magyar, de meg csak nem is odvalasi, ahol epp eltem- gondoltam, hogy ez max a baratkozasig jut el. Az O hazaja anno a "kedvenc" orszagom volt, ahol mindigis szivesen eltem volna. Ezert duplan tetszett, hogy milyen hihetetlen, hogy pont vele hozott ossze a sors. Teltek multek a hetek,honapok, es O bizonyitott, sokat, tenyleg, mint egy meseben. Igy elkezdtunk jarni, most visszakanyarodnek oda, ahol abbahagytam a mondandom a "munkanal". Felvettek az egyetemre! Ekkor kiderult, hogy Ot a munkaja hazahivja, es bar nem mondta ki, en ereztem nekem valasztanom kell. Miutan elment elkezdtem magam rosszul erezni, mindenrol O jutott eszembe, tudtam, most vagy itt maradok es szenvedek, ami majd kihat a tanulmanyaimra,en meg maximalista reven ezt nehezen tudom feldolgozni, vagy utana megyek. Nem 1, nem 2 ejszakat bogtem vegig, az egesz nyarat vegig gondolkdotam,es meg akkor is ott tartottam, hogy az egyetemet valasztom, hisz mindigis gyogyszeresz akartam lenni, es most vegre teljesulhet. Aztan gyakorlatilag az evkezdes elotti napon lelkileg annyira nem birtam, hogy fogtam magam es kiiratkoztam, mintha aram szunet lett volna. Lehet itt kovettem el a hibat, de furcsa, hogy most meg se ezt erzem. Elkoltoztunk, 2 heten belul eskuvo, es en azt erzem, hogy itt nem fog menni. Az egy dolog, hogy leghamarabb 2 ev mulva kezdhetem az egyetemet a nyelvi gondok miatt, a masik meg az, hogy itt valahogy nem hiszem el, hogy sikerulne. Az orszag is teljesen mas, mint amilyennek kepzeltem. Itthon O is "szabadabb", tobb mindent megenged maganak. Meg mindig figyelmes, de ugye ahogy telnek az evek, ugy ismeri ki az ember a masikat egyre jobban. Most azt gondolom, hogy nincs eleg lelkiierom sem a hazassaghoz, sem az itteni elethez. Viszont,ha nem vesz el, nem maradhatok itt, mert ugye...se munkam, semmim. Mondanam, hogy megprobalom, es probalom is, de naponta csak veszekszunk, es tudom, hogy miattam van, de egyszeruen mintha "nem tudnek lenyugodni". El akarok innen menni, de tudom, ha elmegyek 2 szek kozul a padlora esek, se tanulas, se parkapcsolat. Raadasul azok utan, ahogy otthagytam az ottani egyetemet, es mindenkit, se kedvem, se kepem nincs oda visszamenni. Magyarorszagon probalkoznek, most jobb a szuleim helyzete, ha a debreceni egyetemet valasztom, ami 1 orara van tolunk, lesz fedel a fejem folott, etel a tanyeromon, es mar kikalkulaltuk mennyibe kerulnek a konyvek, azokat osszekuporgatnank. Csak ugye a tematika is teljesen mas, valamint jelenleg meg kulfoldon vagyok, max a kovetkezo felveteli eljarasban tudnam beadni a jelentkezesem. Raadasul allitolag mar a roghozkotes is el, vagy majd elni fog, meg allitolag otthon most katasztrofalis a helyzet, bar sajnos mostanaban ezekben nem vagyok tulsagosan otthon. De eleg hulyen nez ki, hogy sokan "menekulnek", en meg most keszulok visszaterni. Mindenesetre ugy erzem a szuleim tudnanak lelkileg tamogatni es igy menne, most mar kizarolag tanulmanyi szempontbol nem mennek kulfoldre, maximum kesobb dolgozni. Viszont itt a parom, aki lehet eletem parja lenne, HA epp a lelkivilagom rendezett lenne. Az se megoldas, hogy hazajovok 1-2 honapra. Mert itt vagy otthon, muszaj valamit csinalnom. Itt nyelvet tanulni(meg nullan vagyok szinte), otthon biologia kurzust talalni, es fejleszteni magam. De hogy gyozzem le magamban azt, hogy kezzel/labbal tiltakozom az itteni elet ellen? En tudom, hogy akarom OT, de valahogy/ valamiert tiltakozom most ez ellen. Nem szeretnem megbanni kesobb. Szerencsetlennek erzem magam.:(
Hát ebből csak annyi derült ki, hogy neked itt nem volt jó, de jelenleg ott se jó, nem tudod mit kezdj magaddal mert sehol nem érzed magad jól. Ha itt vagy azzal is van valami probléma, ha ott akkor azzal is van.
Mérlegelned kéne, rendet tenni magadban mert ebbe bele fogsz őrülni. Véleményem szerint 2 hét után nem kellett volna férjhez menned se, eléggé elkapkodott döntés volt ez részedről.
Sajnos ebben segíteni senki nem tud, csak Te magad dönthetsz az életedről!
Jah, akkor félre értettem, bocsi.
Ez tényleg nagyon bonyolult helyzet. Jó tanácsot igazából nem is tudok adni, próbálj meg alkalmazkodni az új helyzethez, hátha idővel megszokod, vagy próbáljatok meg valami közös megoldást találni erre. Csak ti érzitek ezt amiben benne vagytok és mások igazából nem dönthetnek helyettetek.
Én még nem voltam ilyen helyzetben, de nem cserélnék veled az tuti! Nagyon rossz érzés lehet..
úgy látszik a sors olyan akadály görditett eléd, amihez jelenleg még nem értél meg a megoldására....
a szived azt súgja tanulj, és ha a párkapcsolat kiállja a probát akkor egymás mellett a helyetek, ha nem akkor nem egymásnak itélt titeket a sors ezért is kaptad a nehéz akadályt jelenleg....
a kettő most jelenleg együtt nem megy..dönts el melyiket választod, és ne gondolj a veszteségre!!
Próbáld meg az ottani élet előnyeit felfedezni. Én a helyedben nem jönnék ide vissza, jobb is ha nem tudod mi megy az országban jelenleg.
Teljesen el vagyunk adósodva, az emberek egyik napról a másikra élnek, hónap végén sok helyen már élelmiszerre se jut pénz, rengeteg az öngyilkosság, egyre többet lehet hallani a híradóban, hogy az emberek képtelenek fizetni a tartozásaikat és elkeseredettségükben öngyilkosok lesznek. A kormány ott húz le pénzzel minket ahol csak tud, egyre többen kerülnek utcára, és még rengeteg dolgot lehetne sorolni. Semmi garancia nincs arra, hogy itt lesz munkád, ha nem vagy képzett azért nem vesznek fel, ha van diplomád akkor azért nem, ha nincs több év tapasztalatod akkor megint nem...
Ha egy gazdag országban vagy akkor próbáld élvezni az előnyeit, hidd el itt sokan 2 kézzel térden állva könyörögnének, hogy elmehessenek innen a jobb élet reményében. Neked erre most van lehetőséged, ne hagyd, hogy elússzon. :)
Érvelni én most csak ezekkel tudok, mert a kapcsolatotokat nem ismerem, illetve nem is szeretnék felette ítélkezni.
Húzzál haza de gyorsan, és rendezd a dolgokat a fejedben.
Mondd meg a barátodnak, hogy idő kell neked.
Nem tudok okosat írni. Csak annyit, hogy természetes amit érzel. Nekem épp elég zűrös időszak volt, amikor a párommal összeköltöztem, ő is elengedte magát, valahogy biztos úgy volt vele, most már nem kell velem törődnie. 1 év után sokalltam be annyira, hogy azt mondtam, fejezzük be, én nem akarom így leélni az életem. Ki kellett állnom magamért. Az volt a szerencse, hogy ő ettől észbekapott és hogy ő küzdeni akart ezért a kapcsolatért. Én előbb feladtam volna, de ő azt mondta, ne adjuk fel úgy, hogy meg se próbáltuk helyrehozni. Ha nem sikerül, oké, akkor majd később feladjuk, de próbáljuk meg. A következő fél év nagyon nehéz volt, mert majd összetörte magát, de én csak üres színjátéknak éreztem akedveskedéseit. Aztán egyszercsak rájöttem, hogy nem színjáték. Gyönyörű időszak jött újra, 1,5 év és megkéret a kezem, hamarosan lesz az esküvőnk. Olyan időszakokban állt mellettem, amikor más ember, más férfi már rég elmenekült volna. Mindenben számíthatok rá. Őszinte, csodálatos ember, ismerem a hibáit és elfogadom. De épp elég volt a kapcsolati problémánkat megoldani, ha ehhez még hozzájött volna egy idegen ország, kultúra, gyökértelenség...
Nagyon nehéz nektek és sajnos nem minden fog rajtatok múlni. De én drukkolok.
Magyarországon most tényleg az megy, hogy az emberek élik fel a tartalékaikat, már akinek van még. Nekünk még van. De ha nem lennének a kutyáim és nem lenne a rokonság, ha nem találtam volna meg a párom, akivel összefogva azért anyagilag elvagyunk, akkor menekülnék innen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!