Volt mar ilyen helyzetben valaki? Eleg elkeserito.

Sziasztok!

Eloszoris mindenkit kernek, hogy most kimeljetek meg attol, hogy az en hibam, tudom, hogy az en hibam, belattam, felismertem, meg is bunhodom erte, most a megoldast keresem, de nem sok sikerrel.

A tortenetem eleg hosszu, de akkor kezdem az elejen. 18 evesen eleg sok mindenen keresztul menve, ugy lattam, hogy magam es csaladom is segitsem, celszeru egy idore felretenni az almaim (gyogyszereszet), es kimentem mosogatni kulfoldre, ezzel magam es csaladom is segitettem. Eltem, eldegeltem ott, mig egynap vegre eljutottam arra a szintre, hogy megerett a nyelvtudasom egyetemi szintre. En se lakasra, se kocsira, semmire, soha nem vennek fel hitelt, az egyetlen kivetel ez alol a tanulas, az is csak akkor, ha maskepp nem megoldhato, mert az hosszutavu befektetes. Gondoltam majd igy fedezem a tanulmanyaim, 23voltam mar ekkor. Elotte nem volt meg csak normalis baratom se, annyira magamnak valo vagyok. Kulsommel kulonosebb problema ismerosok szerint nincs, inkabb a lelkivilagommal. Talalkoztam egy ferfival, mivel kulfoldi volt a szo legszorosabb ertelmeben-ertsd. nem magyar, de meg csak nem is odvalasi, ahol epp eltem- gondoltam, hogy ez max a baratkozasig jut el. Az O hazaja anno a "kedvenc" orszagom volt, ahol mindigis szivesen eltem volna. Ezert duplan tetszett, hogy milyen hihetetlen, hogy pont vele hozott ossze a sors. Teltek multek a hetek,honapok, es O bizonyitott, sokat, tenyleg, mint egy meseben. Igy elkezdtunk jarni, most visszakanyarodnek oda, ahol abbahagytam a mondandom a "munkanal". Felvettek az egyetemre! Ekkor kiderult, hogy Ot a munkaja hazahivja, es bar nem mondta ki, en ereztem nekem valasztanom kell. Miutan elment elkezdtem magam rosszul erezni, mindenrol O jutott eszembe, tudtam, most vagy itt maradok es szenvedek, ami majd kihat a tanulmanyaimra,en meg maximalista reven ezt nehezen tudom feldolgozni, vagy utana megyek. Nem 1, nem 2 ejszakat bogtem vegig, az egesz nyarat vegig gondolkdotam,es meg akkor is ott tartottam, hogy az egyetemet valasztom, hisz mindigis gyogyszeresz akartam lenni, es most vegre teljesulhet. Aztan gyakorlatilag az evkezdes elotti napon lelkileg annyira nem birtam, hogy fogtam magam es kiiratkoztam, mintha aram szunet lett volna. Lehet itt kovettem el a hibat, de furcsa, hogy most meg se ezt erzem. Elkoltoztunk, 2 heten belul eskuvo, es en azt erzem, hogy itt nem fog menni. Az egy dolog, hogy leghamarabb 2 ev mulva kezdhetem az egyetemet a nyelvi gondok miatt, a masik meg az, hogy itt valahogy nem hiszem el, hogy sikerulne. Az orszag is teljesen mas, mint amilyennek kepzeltem. Itthon O is "szabadabb", tobb mindent megenged maganak. Meg mindig figyelmes, de ugye ahogy telnek az evek, ugy ismeri ki az ember a masikat egyre jobban. Most azt gondolom, hogy nincs eleg lelkiierom sem a hazassaghoz, sem az itteni elethez. Viszont,ha nem vesz el, nem maradhatok itt, mert ugye...se munkam, semmim. Mondanam, hogy megprobalom, es probalom is, de naponta csak veszekszunk, es tudom, hogy miattam van, de egyszeruen mintha "nem tudnek lenyugodni". El akarok innen menni, de tudom, ha elmegyek 2 szek kozul a padlora esek, se tanulas, se parkapcsolat. Raadasul azok utan, ahogy otthagytam az ottani egyetemet, es mindenkit, se kedvem, se kepem nincs oda visszamenni. Magyarorszagon probalkoznek, most jobb a szuleim helyzete, ha a debreceni egyetemet valasztom, ami 1 orara van tolunk, lesz fedel a fejem folott, etel a tanyeromon, es mar kikalkulaltuk mennyibe kerulnek a konyvek, azokat osszekuporgatnank. Csak ugye a tematika is teljesen mas, valamint jelenleg meg kulfoldon vagyok, max a kovetkezo felveteli eljarasban tudnam beadni a jelentkezesem. Raadasul allitolag mar a roghozkotes is el, vagy majd elni fog, meg allitolag otthon most katasztrofalis a helyzet, bar sajnos mostanaban ezekben nem vagyok tulsagosan otthon. De eleg hulyen nez ki, hogy sokan "menekulnek", en meg most keszulok visszaterni. Mindenesetre ugy erzem a szuleim tudnanak lelkileg tamogatni es igy menne, most mar kizarolag tanulmanyi szempontbol nem mennek kulfoldre, maximum kesobb dolgozni. Viszont itt a parom, aki lehet eletem parja lenne, HA epp a lelkivilagom rendezett lenne. Az se megoldas, hogy hazajovok 1-2 honapra. Mert itt vagy otthon, muszaj valamit csinalnom. Itt nyelvet tanulni(meg nullan vagyok szinte), otthon biologia kurzust talalni, es fejleszteni magam. De hogy gyozzem le magamban azt, hogy kezzel/labbal tiltakozom az itteni elet ellen? En tudom, hogy akarom OT, de valahogy/ valamiert tiltakozom most ez ellen. Nem szeretnem megbanni kesobb. Szerencsetlennek erzem magam.:(