Melyik tetszik nektek jobban? A meghívónkra szeretnénk rakni, de még nem tudtam dönteni!

Ha csak ez a 2 van,akkor a 2.!

Játékosabb,nem olyan eröltetett!

"Látom páran nem tudják értelmezni a verseket!"

De tudjuk értelmezni, legalábbis én úgy érzem, hogy tudom.:-)

Sablonosak, és amatőr versek. Gyerekesek. Tizenéves korunkban írtunk egymásnak ezekhez hasonlókat. "Szeretlek", "Hű leszek" ... stb. erőltetett rímek. De ez csak egy kukacoskodó verskedvelő véleménye :))Ha tudsz rászánni pár percet, kedves kérdező, tedd már meg légyszíves, hogy megkeresed a költőket az idézetekhez! Úgyis rá kell írni a meghívóra, ha ezekből fogtok választani. Köszi!

Ja, és természetesen azért, mert amatőr versek, még nem jelenti azt, hogy ne lehetne rajta az esküvői meghívótokon, sőt, így még szebb emlék lesz számotokra!

Sok boldogságot!

Ugyan válaszoltam már, de most írok én is egy ötletet.

Ez volt másfél éve a mi meghívónkban, igyekeztünk mi is olyat keresni, ami nem szokványos, nem túl csöpögős, és nem minden második embernek ez az idézet van a meghívójába. Pl. a meghívós mondta, hogy még nem is találkozott vele :)

"Most már egymásba fonódó tűzzel égünk,

jóban, rosszban együtt.

Egymásért teszünk, egymásért élünk,

Valóságunkká váltjuk a legszebb álmot,

S teremtünk magunknak,

Jövőt, otthont, családot"

(Gábris J.)

Remélem tetszik :)

Szerintem ezek nem sablonosak:

"Mi nem hirdetjük

Fennen, hangos szóval,

Csak te, csak én, örökké

és holtodiglan.

Mi megpróbálunk

csendben boldogok lenni,

lelkünk mélyén

őszintén, igazán

szeretni."

(Stendhal)

"Szerelem, ha egyik a másikát repülni hagyja,

de ha lezuhan, fél szárnyát kölcsönadja."

(Szabó Éva: Szög és kereszt)

"Hiába fürösztöd önmagadban,

csak másban moshatod meg az arcodat."

(József Attila)

"Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket,

amely annyira erős, hogy fölemel bennünket,

s annyira gyönge, hogy éppolyan szüksége van reánk,

mint nekünk őreá."

(Paul Gerardy)

"Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit,

beérni a jelenlétével.

Szeretni őt a saját világában,

a megváltoztatás szándéka nélkül."

(Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége)

"Ha Isten a nőt a férfi urává akarta volna tenni,

Ádám fejéből vette volna.

Ha rabszolgájává, a lábából.

Ámde oldalából vette, mert élettársává,

egyenlő párjává akarta."

(Szent Ágoston)

"Szeretlek, mint anyját a gyermek,

mint mélyüket a hallgatag vermek,

szeretlek, mint a fényt a termek,

mint lángot a lélek, test a nyugalmat!

Szeretlek, mint élni szeretnek

halandók, amíg meg nem halnak."

(József Attila)

"Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt,

Jóllehet minden útja nehéz és meredek.

És mikor szárnyai átölelnek,

engedjétek át néki magatokat,

Jóllehet a belsejében rejlő kardok

sebet ejthetnek rajtatok.

És amikor szól hozzátok, higgyetek

szavának, Jóllehet hangja összetörheti

álmaitokat, miként az északi szél

pusztára sepri a kertet."

(Khalil Gibrau: A Próféta c. kötetéből)

"Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani

egy lelket, amely annyira erős, hogy fölemel

bennünket és annyira gyönge, hogy éppoly

szüksége van reánk, mint nekünk őreá."

(Paul Géraldy)

"Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.

Hiányosságom váljék jósággá benned."

(Weöres Sándor)

"Ismételd... szeretsz... Ki fél,

hogy a rét túlsok virággal veres

s az ég túlsok csillaggal ékszeres?

Mondd, szeretsz, szeretsz... Hangod úgy zenél,

mint ezüst csengő, ujrázva... Beszélj:

de ne feledd, hogy némán is szeress!"

(Elisabeth BarrettBrowning)

Öleljük meg egymást, szívesen, meghitten, és szeressük egymást: úgy áld meg az Isten.

(Arany János)

"Akit párodul melléd rendelt az ég,

Becsüld meg, szorítsd meg kezét,

És ha minden álmod valósággá válik,

Akkor se feledd el, Légy hű mindhalálig"

(Madách)

"...nincs más, nem is akarok más gyönyört

csak amit Tőled kaptam, s még kapok.

Koldus - szegény királyi gazdagon:

részeg vagyok és mindig szomjazom."

(Shakespeare: 75. Szonett)

"Valakit szeretni annyit jelent, mint egyedül gyönyörködni olyan csodában, amely mindenki számára láthatatlan/érthetetlen."

(Mauriac)

"Sorsunk egybeforr, együtt megyünk tovább.

Az élet viharában te vigyázol rám.

Köszönöm, hogy szeretsz, s hogy hiszel nekem,

S hogy megosztod az életed velem."

(Vörösmarty)

"Bizony mondom, elmúlik e világ.

És bizony mondom, megmaradok én.

S bizony, ha két szív egy ütemre dobban,

Az egy-ütemben ott dobbanok én."

(Reményik Sándor: Egy Hymen-hírre)

"Megálljatok, kik halkan jártok itt,

A fák alatt, ti kedvesek.

Kik értitek az erdŐ titkait,

Rám nézzetek.

Párommal én az erdŐ ünnepén,

Szentséges édes alkonyon,

Csendben, harmatban, lilán és üdén

Harangozom."

(Sík Sándor: Harangvirág)

"A szeretet mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha." (Szent Pál / 1Kor 13)

"Én sem volnék, ha nem volnál,

ha te hozzám nem hajolnál,

te sem volnál, ha nem volnék,

ha én hozzád nem hajolnék.

Osztódom én, osztódol te.

Só vagy az én kenyeremben,

mosoly vagy a bajuszomon,

könny vagyok a két szemedben.

Köt a véred, köt a vérem:

szeretőm vagy és testvérem.

Köt a vérem, köt a véred:

szeretőd vagyok s testvéred.

Szellőm vagy, ki megsimogatsz,

viharom, ki szerteszaggatsz,

szellőd vagyok, ki simogat,

viharod, ki szétszaggatlak.

Ha nem volnék, te sem volnál,

én sem volnék, ha nem volnál.

Vagyunk ketten két szép nyárfa,

s búvunk egymás árnyékába."

Kányádi Sándor: Két nyárfa

"...Ím szerelmem ekkép változik, de

soha meg nem szűnik mindig él,

S nem gyöngül, ha néha szelídebb is...

Gyakran csendes a folyó, de mély!"

(Petőfi Sándor)

"Szeretlek, mint anyját a gyermek,

mint mélyüket a hallgatag vermek,

szeretlek, mint a fényt a termek,

mint lángot a lélek, test a nyugalmat!

Szeretlek, mint élni szeretnek

halandók, amíg meg nem halnak."

(József Attila)

"és fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagyjalak el,

hogy veled végre magammá lehessek,

és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek,

Csak szeretlek."

Baranyi Ferenc: Fogadom c. verséből

"Boldogan elfutnék veled én egy sűrű vadonba,

hol soha ember még nem taposott utakat.

Mert te a búban öröm s ragyogás vagy az éji sötétben,

társ a magányban, csönd, s gondok után pihenés."

Tibullus - Hűség (Radnóti M. fordításában)

"Egyedül félszárnyú angyalok vagyunk, s csak úgy tudunk szárnyalni, ha összekapaszkodunk"

"Amikor megszólal az orgona zenéje,

Elhangzik mindkettőnk ajkán az igen,

Sorsunk ekkor eggyé forr majd össze,

Szeretni akarlak és megtartani, mindörökre."

Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom,

Melyet soha vissza nem kérek,

Szeress egy életen át úgy, mint ahogy én téged,

Akkor is, ha megöregszünk, és

Akkor is, ha már nem élek."

(Ady Endre)

"Lelkünk tiszta szerelmével oltár elé megyünk,

hogy egymásnak hűségesküt tegyünk,

S ha szerelmünk lángja parázzsá csitulna,

Gyermekünk szemében újra, s újra lobogna."

"Tedd a kezed homlokomra,

Mintha kezed kezem volna.

Úgy őrizz, mint ki gyilkolna,

mintha éltem élted volna.

Úgy szeress, mintha jó volna,

mintha szívem szíved volna."

(József Attila)

"Tudnál-e engem új világra hozni,

iparkodván szerelmes türelmemmel,

hogy legyen erőm ismét adakozni

s eltölteni a gonoszt félelemmel?"

(József Attila)

"Öregedjünk meg együtt,

A sors bármit is rendel.

Így állunk elébe mi,

Ketten, egy szerelemmel."

(John Lennon)

"Együtt születtetek és együtt is maradtok mindörökre.

Együtt lesztek akkor is, amikor a halál fehér szárnyai szétszórják napjaitokat.

Bizony mondom, együtt lesztek, még az Isten csöndes emlékezetében is."

"A szeretet nem ad egyebet, mint önmagát, és nem vesz el semmit, csupán önmagából.

A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható.

Mert a szeretetnek elég a szeretet. ...

A szeretet nem vágyik egyébre, mint beteljesíteni önmagát."

Kahlil Gibran: Próféta

„Ne rejtőzz el, úgyis látlak

Rád csukom a szempillámat.

Benn dörömbölsz a szívemben,

s elsimulsz a tenyeremben,

s elsimulsz az arcom bőrén,

mint vadvízen a verőfény.

Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,

nagyon jó így, hogy velem vagy.

Mindenekben megtalállak,

s öröm markol meg, ha látlak.

Nézz rám, szólok a szemednek,

ne fuss el, nagyon szeretlek.”

(Budai Ferenc)

„Mire megszüljük egymást magunknak

kihordunk annyi kínt, kívül - belül,

hogy elszakadni egyikünk se tudhat

többé a másiktól: feltétlenül.

Valljuk egymást,

mint gyermekét az anyja.

S akkor, ha majd fájdalmak súlya nyom

fele bánatod én veszem magamra

és bűneid felét is vállalom.”

(Garai Gábor)

„Nélküled

mint az olló egy fele

–van árvább ennél? –

suta a sorsom, hogy vágjak vele?

Mit kezdenék, ha nem szeretnél?”

(Illyés Gyula)