Állófogadásos esküvő után?

Kényes dolog ez az állófogadás! Mert hát ugye, gondolni kellene az idősebbekre, 70 év körül már nehezen könyökölnek a könyöklőasztalok mellett. Tehát, ha az állofogadás ellenére mégis lesz kevéske ülőhely, akkor azt is hangulatossá kell alakítani, nem elég a fal mellé sorakoztatott vaslábas szék. Annak ellenére, hogy jóravaló emberek társaságát bírom, mégis előfordult esküvőkön, hogy nem voltak tekintettel egymásra, hanem valami "közelibbrokon vagyok a távolibb rokontól" elv alapján foglalták el a helyüket, tekintet nélkül az idős és fáradtlábú vendégekre. Ha kevés az ülőhely, akkor a fürgébb, családi társaságok hamarjában elfoglalják, mert hát úgy mégiscsak kényelmesebb, a gyerekeket meg szalasztják szendvicsekért, hogy föl ne kelljen állni, nehogy valaki más üljön oda. Ha pedig legalább a fele leülhet, akkor a maradék durcál, hogy nekik nem maradt ülőhely.

Én szendvics párti vagyok! Ha arra gondolok, hogy szendvicsnek nevezik a vajaskenyeret "ízlésesen" elhelyezett zalai felvágott szeletekkel, pirosarany pöttyökkel díszítve, akkor mégsem. De rendelni és otthon készíteni is lehet profi szendvicseket, sokkal szebb, és kevésbé illatos, mint fentebb ajánlott fasírtgolyócskák, ami kis mennyiségben is beteríti az illatával a helyiséget, mellé persze húsos hidegtálak. Adná magát, hogy műanyag tányér és evőeszköz, de talán az mégsem kellene. Szóval könyöklőpultokat bérelni, ételeket italokat, hűtőt tárolót kitelepíteni egy erre be nem rendezkedett helyszínre sem kis költség. És azért egy-két pincér mégiscsak kellene, aki gondoskodik az italok hűtéséről, aki a pezsgőt kitölti vagy a tortát szervirozza. Ne a menyasszony pakolja ki a hatvan szeletet a tányérokba.

Sajnos ötletem nincs Óbudán hol lehet ilyent csinálni, de igazából az állófogadás mindig az esküvő helyszínén szokott lenni. Oda nem utaznak a vendégek, hanem átsétálnak egy másik terembe.