Most már feleségek, mennyivel esküvő előtt kezdtétek el a szervezést?

2 hónappal előtte kezdtük el,bár nekünk alagzi is hirtelen jött,de minden ugy alakult ahogy terveztük,nem volt kevés ez az idő.A meghívót én terveztem,és persze mi hordtuk ki a vendégeknek,ezen kívül ruhapróbára mentem tortát kiválasztani,ennyi.

A többit megszervezték a rokonok.

5 hónappal, szervezni mindent mi szerveztünk, de nem csináltunk pl. saját gyártásban meghívót vagy díszeket.

Így elég ráérős volt, de nem is idegeskedtünk

Kb. 4 hónapom volt rá, nagyon későn döntöttük el, hogy mégis nagy esküvőt szeretnénk. Márciusban kezdtük el, július végén volt.

Először kinéztem az időpontot (még azt is megnéztem, hogy akkor tuti ne jöjjön meg...) közben bekértem egy csomó árajánlatot éttermektől, vagy 20 különböző helyről. Erre 1-2 nap alatt jöttek a válaszok. Utána párat megnéztünk személyesen is, ez egy szombati nap alatt megvolt. Utána már tudtuk, hogy melyiket szeretnénk, már csak a menüt kellett egyeztetni, meg apróságokat, pl. az étterem milyen dekorációt ad, ez fontos, mert nekünk ők adták a gyertyákat, menükártyát, székszoknyát. (A dekoratőr ezeket is "felszámolta" volna, ha nem mondjuk, és nem tudjuk előre, hogy egyébként ezeket az étterem biztosítja, benne van a menü árában amit kifizetünk.) Volt 2-3 dátum ami szóba jöhetett. Lefoglaltuk, közben már szimultán egyeztettem a polgármesteri hivatalban is, hogy ezekre a dátumokra hány órakor van még szabad hely. Az esküvőnk végül pénteki nap lett, a kedvezmények miatt választottuk a pénteket, ezek az érvek szóltak mellette, ellene igazából semmi nem szólt. Bp-iek vagyunk, Bp-en volt az esküvő is, és a vendégek 90%-a Bp-i volt, tehát mindenki kényelmét az szolgálta, hogy a városban maradjunk. Sokan munka után egyből tudtak jönni, vagy szabit vettek ki, vagy csak egy fél nap szabit, senkinek nem volt gond a péntek, sőt örültek, hogy az egész hétvége megmaradt nekik utána. Közben a környező templomokkal is egyeztettem, elkezdtünk jegyesoktatásra járni, a férjemet meg is keresztelte a pap, egy nagyon aranyos fiatal papunk volt, és rugalmas volt, a jegyesoktatás se olyan nagyon szigorú keretek között zajlott, kb 5x voltunk nála, beszélgettünk a házasságról, élvezetes volt. Mindháromo helyszín egy kerületen belül volt, 1-2 km-re, ez is fontos szerintem, hogy ne menjen az idő felesleges utazgatással.

Ha jól emlékszem végül a polgári f4-kor kezdődött, a templomi 5-kor, és a vacsi kb f7-kor. A buli 3-ig tartott.

A szervezés folyamatáról még annyit, hogy miután az időpontok megvoltak, elszaladtam ruhát próbálni, összesen egy szalonban jártam, itt felpróbáltam 6 gyönyörű ruhát, ebből 3-at megtartottam talonban, utána visszamentem anyukámmal, és a 3 ruhából kiválasztottuk a legszebbet. Úgy voltam vele, hogy végtelen mennyiségű gyönyörű ruha van, és minél több szalonba mennék el, annál nehezebb lenne választani, és igyekezni is kellett, mert azért az idő sürgetett. Közben el kezdtem zenész és dj után kutatni, dekoratőr után kutattam, kiválasztottam a cukrászdát is. A cukrászdánál lényeges szempont volt, hogy a kiválasztott étteremtől 50 m-re volt összesen, este vitték át frissen a tortákat, és szerencsére ez egy jó cukrászda, finom volt, kedvezményeket adtak ők is. A dekoratőr szintén adott kedvezményeket, és nagyon szépen dolgozott. Közben összeállítottuk a meghívottak listáját, a meghívókat saját kezüleg készítettem el, és a nagyrészét postáztam, vagy anyukám segített kézbesíteni, mert nem maradt volna időnk egyesével meglátogatni ennyi embert. Telefonáltunk inkább és postáztuk őket. Utána kinéztünk egy nagyon jó ötvöst aki a gyűrűket készítette el, beszámított nekünk egy csomó tört aranyat amit vittünk. A férjemnek vettünk új ingeket, fehéreket a szertartásokra (volt egy váltás is, mert a kreatív fotózásunk egy nappal korábban már megvolt), és rózsaszínt az éjféli váltáshoz. Új cipőt is vettünk, és öltönyt is, de mindenből olyat amit egyébként is tud hordani. Nekem vettünk szintén ruhát az éjféli átöltözéshez, fehér cipőt a menyasszonyi ruhához, két pár fehér combfixet, mídert adtak a ruhához, és volt nekem nagyon szép fehér csipkés selyem bugyim otthon, így abból nem vettem újat. ;) Vettünk még egy elegáns szandált a másik ruhámhoz. A menyasszonyi ruhám olyan volt, hogy túl sok kiegészítő nem kellett hozzá, egy szép fülbevalót vettem, és egy fátylat varrattam hozzá, ez a templomban volt rajtam és a fotózáskor néhány képen.

Időközben kiválasztottuk a fotóst is, ő nagyon profi volt, de volt kamerásunk is, az egyik barátnőm - ő ajándékba adta ezt nekünk hogy végig filmezett minket, és utána jó kis filmet vágott össze. Jártunk nyitótáncot tanulni, kb 5 alkalommal voltunk összesen, jót tett :) Kerestem sminkest, voltam próbasminken, a fodrászom pedig ajánlott egy nagyon ügyes fodrászlányt, aki jól tud kontyot fésülni. Nála is voltam egy próbán előtte.

Amikor nagyjából már minden "szolgáltatót" megtaláltunk, mindenkivel minden meg volt beszélve, közben már sok felé vagy a teljes összeget kifizettük, vagy előlegeket, ezt egy táblázatban vezettem, hogy tudjam hol tartunk a költségeket illetően, és mennyit kell még fizetni a végéig. Az utolsó hónapban ahogy közeledett az időpont egyre sűrűsödtek a teendők, mert a létszám állandóan változott, és minden szolgáltatóval kb. két naponta egyeztetni kellett valamit, vagy a létszám, vagy a pontos találkozó időpontja, vagy valamilyen véglegesítés miatt. A nagy napra kiszámoltam mindent percre pontosan, onnantól hogy hánykor kell ahhoz felkelni, hogy időben odaérjek a fodrászhoz, utána haza, odajött a sminkes, utána jöttek a fotósok, öltözés, közben fényképezés, indulás, stbstb. Előre kellett nagyon gondolkodni, hogy minden flottul menjen, nekünk nem volt se esküvőszervezőnk, se vőfély, se ceremónia mester. Egymagam szerveztem tulajdonképpen, a család viszont segített az általam kitalált terv megvalósításában. Apukám volt a "sofőrünk", az ő kocsijával mentünk, szép autó, és csak néhány szalagot kötöttünk rá. A polgári szertartás után a ásványvizzel és pogácsával kíváltunk meg mindenkit, ebben is segített a család és a barátok, a rokon kislányok kezébe nyomtuk a pogácsás kosarakat, ők vitték körbe a vendégek között nagy boldogan :) Olyan laza volt az egész légkör, nem volt kapkodás, a polgári nagyon meghitt volt, zenét mi vittük cd-n, és kértünk versmondókat is, nagyon megérte!

Végül nagyon jól sikerült minden, minden vendég elégedett volt - legalábbis nekünk csak ezt mondták - 140en voltunk.

Fél évvel előtte kezdtük. Első lépésként időpontot kértünk az anyakönyvvezetőnél.

Utána kiválasztottuk a helyszínt, beszereztük a ruhákat, megcsináltuk a meghívókat (saját kezüleg), megrendeltük a vacsorát stb.

Szia, a vers amit kiválasztottunk szerintem félig Ady Endre: "Mert engem szeretsz" és félig Juhász Gyula: "Szerelem" volt. Egy női és egy férfi versmondó adták elő két részletben, egyik felét a szertartás elején, másikat a szertartás vége felé. Közben meg ugye vagy az anyakönyvvezető beszélt, vagy mi, az aláírás és a szülőköszöntés alatt pedig a mi általunk leadott cd szólt. Volt egy gitáros is aki kísérte a versmondást, halkan pengetett. Ezt a versmondós/gitározós "szolgáltatást" a polgármesteri hivatalban ajánlották fel, 8ezer Ft volt, az anyakönyvvezető mondta, hogy eddig senki nem bánta meg, aki kérte, és úgy voltunk vele, hogy ugyan nem olcsó, de így a 10 perces "igen-igen" szertartásból egy kicsit tartalmasabbat lehet kihozni, egyszer esküszünk, és hát mi is nagyon nem bántuk meg, annyira megható volt, én nagyon küzdöttem a könnyeimmel. Igazából a polgári szertartás emiatt nekem egy kicsit talán szebb emlék is mint a templomi.

140 főre kb 1,800,000 Ft volt, de ezt azért részleteiben fizettük végig. Az az igazság, hogy nem feltétlen a létszámtól függ a végső költség, mert ha csak 50-en lettünk volna, akkor is ugyanaz a ruha, gyűrű, fotós, szertartás, stb. A létszámmal csak az étterem és a dekorációs költség nő. Végül mondhatom, hogy az összköltség felét mi fizettük, a másik felét a vendégek - mi így kértük, "borítékban" adták át az ajándékot, szerintem sok vendégnek ez plusz könnyebbség, hogy nem kell ajándékon törni a fejüket. Még maradt is plusz pénz, azt pedig beletettük a nászútba. A fotósunk elég sokat kért, de erre is azt mondom, megérte, gyönyörű képeket csinált, és örökre megmarad, a ruhabérlés is elég drága volt, de a többi költség mind nagyon két lábbal a földön járt.