Lányok,asszonyok ?Esküvővel kapcsolatos kérdéseim lennének.

"Persze tudom el lehet válni, külön lehet költözni"

Szerintem akkor tartós egy házasság, ha egyszerűen a fenti mondatod, mint opció sem létezik. Hozzá mentél, őt vetted el feleségül. Kész, pont, nincs több, ebből kell kihozni a legtöbbet. Ha mindketten úgy állok hozzá, hogy ez az egy hazassagotok van, akkor sokkal jobban fogtok vigyázni rá.

Tavaly májusban volt az esküvőnk, 50 fő, kb 1,5 m Ft volt mindennel együtt.

Bennem nem voltak ilyen kérdések, kétségek, de nyilván a jövőbe valóban senki nem lát, ki merre változik x év múlva.

Azt kell átgondolni, hogy senkit se tudsz megváltozni, és a házasság sem javítja meg azt, ami nem működik. Akkor menj hozzá, ha tokkal-vonóval így szereted, a hibáival, hülyeségeivel együtt, és így akarod leélni az egész életed, ahogy most vagytok. Szép dolog a házasság, az esküvő is életed fontos pillanata, de aztán jön a következő hétfő, és pont onnan fog menni minden tovább, mint előtte. Nem ettől kerültök közelebb, nem lesz kisebb esélye, hogy elhagy vagy megcsal, nem ettől fog jobban megbecsülni és tisztelni. Ha ez már most nincs meg, akkor később se lesz. Úgy se érdemes, hogy majd érted ebben meg abban megváltozik. Nem fog. Ha így nem kell, ahogy van, akkor ne menj hozzá.

Ha most egy unalmas hétköznap délutánt is tudsz vele élvezni, és minden napod el tudod vele képzelni úgy, mint a tegnapit meg az az előttit, akkor ő a te embered.

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__hazas..

Hasonló helyzetben vagyok, kiegészíteném azzal az eddig érkezett válaszokat, hogy én például tudom magamról, hogy mindennel kapcsolatban kételyeim vannak. Szinte soha, semmi mellett nem köteleződök el 100%-ban, mert mindennek azonnal látom a pozitív és negatív oldalát, és nincs bennem elég bátorság és határozottság, hogy döntsek valamelyik oldal mellett, illetve túl perfekcionista vagyok ahhoz, hogy természetesnek vegyem a hibák jelenlétét. Persze dolgozom ezeken (részben pont amiatt, hogy tisztán lássak a párválasztásom terén), de most úgy látom, hogy lehet, hogy a dilemma az én személyiségemmel normális és nem a kapcsolattal van a hiba. Na mindegy, bölcs még nem vagyok, de a másik kérdésnél született pár hasznos válasz szerintem.

Egyik legfontosabb az, hogy milyen az anyja.

Ha egy pasi ha el van cseszve, az az anyjának köszönhető a legtöbbesetben, ahogy az anyja viselkedett, mikor ő gyerek volt, nagyban befolyásolja, hogy ő most felnőttként hogyan tekint amblokk a nőkre.

Ha azt látta, hogy az anyja végiggürizte az életét, kiszolgálta az apját (vagy esetleg nem is volt apja), dolgozott mint a veszedelem, mellette otthon is mindent ő csinált, akkor elhiheted, hogy ő ugyanezt fogja elvárni a feleségétől.

Ha az anyjának mindig új pasija volt állandóan csávózott, akkor neki se lesz elég egy partner.

Nyilván kivétel, ha egy kifejezetten öntudatos pasiról van szó, aki dolgozott magán, de ugye olyanból nem osk van.

Ha 6 év után ez a kérdés felmerül, akkor nincs sok értelme összeházasodni.

Mi 1,5 év után házasodtunk, most már több mint 13 éve vagyunk együtt, közel 12 éve házasok is.

Nem látok a jövőbe,ahogy senki más sem, ezek érzések, amik vagy vannak, vagy nincsenek meg egy kapcsolatban. Annyit mondhatok, hogy egyikünknek sem voltak kétségei, sem akkor, sem most, hogy együtt, egymást szeretve fogjuk leélni az életünket.:)