Szerintetek már késő vagy gáz lemondani?

Mi is így éreztük magunkat a szervezés vége felé. Nagy nyűg volt áprilisról átszervezni mindent augusztusra és az utolsó 2-3 hét már feszült volt, inkább csak túl akartunk lenni, túltoltunk érzelmileg mindent. Főleg a "biztosan ezt akarjuk-e" kérdést. Annyiban hátrányból indultunk, hogy mi a polgárit is elhalasztottuk direkt, így nálunk a házasság is kimaradt volna kompletten, ha lemondjuk. :D

Sokan mondják, hogy a szervezés vége már nyűglődés. Azzal együtt, hogy egyszer már megéltük ezt a "lassan esküvő" élményt, csak a vírus miatt végül elmaradt, ez hatványozottan igaz szerintem. A bizonytalanság méginkább rádob egy lapáttal, hogy nem tudni mi lesz 2 hét múlva. Az ember örülni, várni sem meri igazán.

Nehéz kérdés ez. Üljetek le és beszéljétek át, hogy mennyi pénzt buknátok, miért is akarjátok lemondani. Csak a közeledő eseménypara, vagy egyéb érzelmi okai vannak?

Ezen felül nekem a saját és a baráti társaság alapján is tapasztalatom az, hogy a férfiak nem igen találják a helyüket a szervezésben. Konkrét, megfogható feladatot kell nekik adni! Pl. gravíroztasd rá erre ezt, vegyél ilyen és ilyen dobozokat valahol, menj el a nyomdába a rendelésünkért, stb. Nálunk ez működött, így szívesen bekapcsolódott. :) Aranyos volt, mert az utolsó napokban beugrott neki pár dolog, hogy "híí, nekünk ilyen lesz?" és "bakker, mi erre gondoltunk?" akkor már csak meg kellett nyugtatni, hogy mindent elintéztünk. :) A mi napunk végül nagyon jól sikerült, imádtunk minden pillanatát. Kár lett volna megfutamodni.

Szóval én azt javaslom, hogy ne veszítsétek szem elől a lényeget. A lényeg pedig a ti ketten vagytok. Ne veszítsétek el egy ilyen esemény miatt a balanszt, ami megvolt köztetek. Ketten gyalogoltok ebbe bele, fékezzetek kicsit, üljetek le és figyeljetek egymásra. Hozzatok olyan döntést, ami mindkettőtöknek oké. Ez akár lehet az is, hogy nem mondjátok le, de merőben átalakítjátok a kedvetekre az egész estét!