Akinek a járvány miatt halasztódik az esküvője, mennyire viseli meg a dolog érzelmileg?

Eltoltuk a helyszínünk egyetlen szabad idei időpontjára, augusztus közepére. És mostmár egyre kevésbé hiszek abban, hogy akkor össze fog jönni...

Nyilván eleinte szomorú voltam. Egyébként is olyan típus vagyok, akit sokáig zavar, ha valami nem úgy megy, ahogy eltervezte, mostmár viszont beletörődtem. Szerettük volna, ha előbb házasodunk és utána vállalunk babát, de ha az augusztus sem jön össze, akkor mostmár felcseréljük az eseményeket valószínűleg. Beletörődtünk, ennek valamiért így kell történnie. :) A mi kapcsolatunk szerencsére nem ezen múlik. Simán eltudom képzelni, hogy augusztusban megtartjuk 2 tanúval az esküvőnket és elfelejtjük a "bulit".

aki szerint július-szeptemberben se lehet, az mit gondolod, meddig lesz ez a helyzet? Míg nem lesz oltás? Megáll az élet?

Szerintem a "rokon lányka"-knak vagy igazuk, július messze van, nem lehet bezárkózni egy buborékba. Ugyan úgy visszajöhet jövőre vagy 3 év múlva.

Nagyon megvisel. Az a helyzet, hogy nem mindenki számára ugyan azt jelenti az esküvő. Vannak akik nem is házasodnak, mert az csak egy papír. Vannak akik, csak bemennek a hivatalba aláírni, mert kell a hitelhez. Vannak, akiknek fontos, hogy a párjukkal összekössék az életüket, de nem szeretnének bulizni. Vannak, akik már évek óta házasok és most csak lagzit tartották volna, nekik is mindegy, hogy most vagy jövőre vagy 10 év múlva lagziznak.

És vagyunk egy páran úgy, hogy nekünk fontos az egész, mindennel együtt. Most értünk el az életünkben ahhoz a ponthoz, amikor itt lenne az ideje.

Amikor elkezdtük szervezni az esküvőt és tudatosult bennem, hogy ez mennyi pénzbe is fog kerülni elgondolkoztam rajta, hogy megéri-e milliókat elkölteni egyetlen egy napra. Miért is fontos ez nekem?

Arra jutottam, hogy mi az értelme az életnek ezek nélkül a pillanatok nélkül? Mi értelme van az életnek ha csak éljük a szürke hétköznapokat és gyűjtjük a pénzt a következő telefonra, vagy egy újabb, nagyobb autóra. Nekem fontos az, hogy az esküvőm napja az az a nap legyen, amikor egyetlen egy napig igenis hercegnő lehetek. Mindenkinek van egy álma, van akinek az, hogy legyen egy bmw-je, van akinek az, hogy egy új vállalkozásba kezdjen, vagy ejtőernyőzzön. Nekem meg az, hogy rendes esküvőm legyen.

És amikor végre eljönne az a nap, amikor 2 év várakozás után végre megkérte a kezem (már 6 éve vagyunk együtt), boldogan tervezgettem azt a napot amire vágytam, rohadtul a kefejezhetetlenül, de képzeljidemindenkáromkodást,szarul esik, hogy jön egy ilyen fos és keresztül húz mindent. Március 10-én még nászutakat nézegettem, azon gondolkodtunk, hogy június elejére vagy végére foglaljuk az utat, március 13-án pedig már bőgtem, hogy másnak miért lehet esküvője nekem meg miért nem.

Ok, toljuk el. De nem akarom eltolni. Nekem most lett volna itt az ideje. Jövőre szeretnénk gyereket, azt idén kell csinálni. Nem az esküvőmön nem szeretnék terhes lenni, az esküvőmön inni szeretnék, az esküvőmön táncolni szeretnék, ugrálni szeretnék úgy ahogy kifér, nem hímestojásként vigyázni a testemre. Lakást szeretnénk venni, mert már kb. meg van az önerő, de kellene hozzá a babaváró, ahhoz meg kellene a baba, ahhoz meg kellene az esküvő.

Ok toljuk el. De hova és mit? Csak az esküvőt? vagy mindent gyereket, lakást? Addig lakjunk albérletben? Közben amit összegyűjtöttünk lakásra az elinflálódik a francba?

Ok, toljuk el. Csak a lagzit. 2 tanús esküvő lehet, utána baba jöhet, ház jöhet. De akkor nekem nem lehet lagzim? Csak azért mert én pont most értem ide, hogy pont most lenne itt az ideje, pont most amikor ilyen elfuserált az időpont? tartsuk meg később a lagzit? De akkor már minek? 2 gyerek és vagy 6 év házasság után? Van aki így szeretné, de nekem az bohóckodás.

Eltoltunk mindent. 2 hónappal. Többel nem megy. Nyár közepe. Ha akkor csak esküvő lesz, lagzi nem akkor nekem ez adatott.

Miért? Mert ilyen szerencsétlen vagyok. Nekem ez jutott. Rosszkor születtem, vagy rosszkor ismerkedtünk meg a párommal, rosszkor kérte meg a kezem, rosszkor szeretné gyereket, rosszkor nem szeretném hogy megzabálja az infláció a pénzt amit megkerestem. Ez van.

(Bocs, hogy hosszú és zavaros, de ez jár egy mostani menyasszony fejében. És együtt érzek azokkal, akiknek most a ballagásuk marad el szerenáddal, bankettel, bolondballagással, és mindennel amire 4-5 évig vártak. Ha ott tartanék azt is ugyanilyen rosszul viselném. Mert ezek a pillanatok fontosak számomra az életben, ezek nélkül csak üres hétköznapok sorozata)