Nektek milyen a jelenlegi családmodelletek?

Semennyire.

Nem 1940-ben élünk.

Férjem fejében ez volt, mert anyukája erre szocializálta, azzal kiegészítve, hogy mindemellett a nő ugyanannyit dolgozik legalább a munkahelyen, mint a férfi.

Én aztán megtanítottam kezdetben vasalni, vagyis amikor hagyta, hogy egyedül fessek heteken át házat egy örökölt ingatlanomban (azzal az indokkal, ha az övé is lenne, nyilván segítene) munka után és éjfélre értem haza, akkor várt a mosatlan...És akkor átölelt hátulról, hogy ki kéne vasalni az ingét, én meg mondtam neki, hogy vasalja ki ő, erre hogy de ő nem tud vasalni, felajánlottam, hogy megtanítom, erre hirtelen megtanult magától. Aztán azóta már mosogatni is megtanult (azért a szíros, leégett edények mindig nekem maradnak), mosni olykor gyakrabban mos, mint én. Nem töröm össze magam a háztartásban, már nem érdekel az egész. 12-13 év főzésbe belefásultam, hogy arról szóljon az életem, hogy munka, főzés, mosogatás, mosás...Igazából most azt kell mondanom, ugyanannyira vagyunk leterhelve a háztartásban mindketten, sőt, lehet hogy én már lustább vagyok, mint ő.

Mi elég fiatalok vagyunk, viszont számunkra elég fura volt hogy a szüleinknél megvolt hogy a férfi sokszor csak lazsál, míg a nő házimunkát végez, főz, mos, mindent csinál.

Nekünk egyértelmű volt hogy mivel szeretjük egymást, úgy csináljuk hogy mindkettőnknek jó legyen.

A barátnőm meg tanít minden házimunkára, pl. Vasalás öt perc volt megtanulni.

Ezen kívül én mosogatok mindig, már tanulok főzni is, rendet tartok, stb. Minden közös. Én most sokat dolgozom, ezért nagyrészt ő csinálja a dolgokat, de ha ő nincs akkor én.

Ami mellékes, hogy én dolgozom, ő egyetemre jár, és én tartom el. De még így is egyenlően osztjuk fel a házimunkát.

Sokan néznek ilyenkor hogy milyen különlegesek vagyunk, vagy milyen jó vagyok hogy férfi létemre ezt csinálom, de ez szerintem nem olyan ami különlegesen jó, hanem alap dolog. Az a durva hogy vannak akik együtt élnek és leszarják egymást, és ebből jön a sok veszekedés.

Nálunk semennyire, mindkettőnket elborzasztja ez a régi családmodell meg nemi szerepek amik szerintem soha az életben nem voltak jók, ez eléggé látszik azokon a generációkon, akik ilyen modellben nőttek fel.

De sok olyan kapcsolatot látok, ahol a férfi ragaszkodik ehhez, mert nincsen egészséges önbizalma és önbecsülése, abból táplálkozik, hogy a nő függ tőle és ő a hú de erős családfenntartó.

Szerintem a párom ki is hajítana ha nem lenne nekem fontos a karrier és annyi célom lenne az életben, hogy potyogtassam a gyerekeket meg háztartásbeli legyek. Én sem élnék olyan férfival akinek nem teljesen magától értetődő az összes házimunka. Párom ugyan úgy főz, mos, takarít, semmit nem kellett neki tanítgatni meg kérlelni, hogy csinálja meg. Ugyan annyit dolgozunk, evidens, hogy nem én csinálok otthon mindent. Gyereket sem vállalnék úgy, hogy én semmit nem tudok belerakni az anyagi részbe és maximálisan a páromra vagyok utalva, szerintem ez nem korrekt felé sem.

Erről a kocsma-sör-haverok kombóról meg annyit, hogy ez minden egyes férfinak csak egy menekülés a feleség meg az otthoni dolgok elől. Aki szereti a párját annak nincs arra szüksége, hogy alibiből estig üljön a kocsmában a meccset nézve. Az ilyen férfi egyszerűen nem akar hazamenni mert csak a cseszegetést kapja. Járunk mind a ketten szórakozni együtt is, külön is de ha ez azért történne, hogy elmeneküljünk kicsit a másik elől az egy baromi rossz kapcsolat lenne.