Eljegyzési történetek?

Férjem: Jó lenne összeházasodni, egyszerűbb lenne beadni a papírokat a kanadai bevándorláshoz.

Én: Oké.

8 éve együtt boldogan.

Rengeteg ilyen videó összeállítás van a neten, és elég jók is. Főleg, ha nem egy sima vacsi mellett letérdelőset akarsz.

Anno apa valentinnapkor kérte meg anyu kezét, pontosan éjfél utan, (addig ébren tartotta). De láttam olyan videót ahol kosarazik a pár és “elesik”, majd térdelve kel fel, úgy is marad és negkéri. Persze itt voltak segitői akik odamentek amikor elesett és a odaadták a gyűrűt

Sétáltunk a körúton Budapesten mikor megláttunk egy ekszerüzletet. Megkérdeztem nem veszünk karikagyűrűt? Erre ő csak hápogott és bementünk a boltba. Nem vagyok gy romantikus alkat.

17 éve házasok

Férjem 1 hónap járás után: -Cicám, arra gondoltam, vegyünk egymásnak ajándékba gyűrűt. Tudsz valami jó helyet?

Én: -Oké, ez aranyos ötlet. Tudok, persze.

Elmentünk megvenni őket, felpróbáltuk, kiválasztottuk őket, én az övét fizettem ki, ő az enyémet. Később átmentünk hozzá összepakolni mert épp strandra készültünk aznap a haverjaival.

Akkor letérdelt elém, elmondta, hogy én vagyok a lelki társa, őrülten szerelmes belém, velem akarja leélni az életét, és megkérdezte hozzámennék-e feleségül:) Igent mondtam:) Ennek több mint 8 éve, azóta is boldogan együtt. 1,5 év kapcsolat után házasodtunk össze.:)

7. vagyok.

Beszéltem vele este, mert olvastam most egy olyat egy másik kommentelőnél, hogy meg szokta ijeszteni a férfiakat az, hogy a nő nagy esküvőt szeretne rendezni vagy hogy milyen leánykérési elvárások vannak. Teljesen magától hozta fel párom, hogy feszélyezi ez a nagy esküvő, hogy ez mennyibe kerülne, a gyűrűtől is tart, hogy máretben/kinézetben megfelelő lenne-e illetve hogy anno mondtam neki, hogy nem lenne rossz, ha kissé különlegesen, romantikusan kérné meg a kezem. Bevallom, egy jó ideje nem beszélgettünk erről az egészről és meg is feledkeztem erről a kérésről (tényleg ezt mondtam neki), a hagyományos esküvői partit pedig én is a hátam közepére kívánom, egyáltalán nem vagyunk ilyen bulizósak, nem hogy éjfélig, alig egy-pár közeli családtaggal tartjuk a kapcsolatot, mirefel kellene ez a felesleges lakodalom. Utóbbin már egy ideje én is gondolkodtam, csak ugye az ember mindenhol ezt látja, hogy ez a "normális", hogy meghívjuk a családot a lakodalomra, háttérben a DJ keveri a zenét a hajnali bulihoz, bele sem gondoltam, hogy mégis mi a fenének.

Mondtam neki, hogy ezekre semmi szükség, esküvő helyett is elég, ha meghívjuk azt a pár fontos embert egy vacsorára, sokkal bensősegesebb, hangulatosabb is lenne, teljsen igaz, ezek vagyunk mi.

Említette még, hogy természetesen velem szeretné leélni az életét ezért hogy jobb lenne, ha közösen vennénk meg a gyűrűt és így már bátrabban tenné meg a lépést.

Tudom, egy félénk srácot választottam magamnak, aki felé ilyen elvárásokkal közeledtem és tartott attól, hogy elszúrná, nem lenne jó. Bevallom, ilyen egyszerű problémára nem is gondoltam volna, csak miután olvasgattam ezt az eljegyzéses részt itt GYK-en :)

Tavaly együtt szilvesztereztünk a barátainkkal (ekkor már majdnem 7 éve voltunk együtt), és a baráti társaságból az egyik lány egyszer csak megkérdezte a páromtól, hogy mikor akarja már megkérni a kezemet? A párom erre rávágta, hogy "Jövőre.", mire mondtam a lánynak nevetve, hogy ezt azért kérdezze majd meg tőle éjfél után is. :D

Éjfél után a válasz: "Még az idén elveszlek."

Na, mondom, erre kíváncsi leszek... :D

Idén áprilisban aztán elcsalt kirándulni, és külön megszervezte, hogy abba a városba menjünk, ahol annak idején először találkoztunk. Vett mozijegyet, és foglalt asztalt abba az étterembe, amiről tudta, hogy már ezer éve ki szerettem volna próbálni, meg kaptam tőle egy szál vörös rózsát. Ott már azért gyanakodtam, hogy tervez valamit... :D

Ebéd után épp nagyban andalogtunk a kedvenc helyünkön, ahová régen is sokszor eljártunk romantikázni - egy gyönyörű kis szigetre, sok virággal és egy tündéri kis pavilonnal - amikor leültem egy kicsit megpihenni az egyik padra. Erre a párom nagy somolyogva közölte, hogy készült ám ő még valamivel, majd letérdelt elém és elmondott egy csodaszép verset, ami nagyjából arról szólt, hogy egyszer két út találkozott és hogy ő mostantól velem közösen szeretné járni ezt az utat, amíg csak él. Nem emlékszem teljesen a szövegére, mert akkor én már bőgtem. :D Ezután előkapta a jegygyűrűt és még mindig térden állva megkérdezte, hogy leszek-e a felesége. Én meg bőgtem tovább és mondtam, hogy igen, leszek! :) Most októberben lesz az esküvőnk.