Lánykérést nem illik visszautasítani? Gonoszság ilyet tenni egy férfival?

Tervezem, hogy nemet fogok mondani ha egyszer megkérdezi...

A "kedves" párom már több mint 3 éve halogatja, és (rajtunk kívülálló okok miatt) házasodni legkorábban 2018 eeljén tudunk majd.

Már mindent megbeszéltünk kb., nászút, tervezett dátum stb. bár vannak vitás kérdések, de mindig a fejéhez vágom hogy soha meg sem kért. Azt mondja hogy majd akkor ha már minden biztos lesz akkor akar (!????) megkérni.

Sokat veszekedtünk ezen a házasság témán, őt nem érdekli. Engem azért érdekelne mert már abban a korban vagyunk(30N,42F) h illik, + mire odajutunk már majdnem 5 éve leszünk együtt. Én abszolút nem így terveztem, sokkal romantikusabb lánykérésre számítottam attól akivel majd egyszer összeházasodok, de neki 2 évig eszébe sem jutott! Voltak is ebből utána problémák...

Ezek miatt a dolgok miatt már nem is érdekel igazából az egész. Mire odajut hogy tényleg akar valamit már semmit nem fog vele érni.... mint egy csiga. Igazából ez a házasság téma bennem cska rossz érzést vált ki, mert már ideje meg mert már mindenkit elvettek csak engem nem tud ez a tökfej normálisan elvenni.

Ezek után ha megkérne is nemet mondanék csak hogy bosszút álljak; mondjuk hozzámennék akkor is mert kell egy férjjelölt.

Ha pedig addig jön jobb, aki komolyan gondolja és el akar venni 1-2 éven belül, 1 percet sem gondolkodnék rajta.

nem is értem a kérdést:D

ha megkéri a kezded a barátod és örülsz neki, te is vele akarod leélni az életed,akkor igent mondasz.

ha nem érzel ilyet, nem vagy biztos benne,hogy hosszabb távon vele akarsz lenni,akkor nemet mondasz. ez van.

csak udvariasságból nem kéne igent mondani egy ilyen fontos kérdésben szerintem.

ennyi erővel ha egy random srác megkéri az első randin a kezed,akkor igent mondasz,hogy ne sértsd meg a kis lelkét? ugyan már.:D

Azért az ilyesmit normális ember komolyan veszi, tehát a kapcsolat, illetve a kapcsolatban lévő emberek jövőjéről van szó ilyenkor. Szóval adott esetben a te jövődröl is, amikor a te kezedet kérik majd meg.

Akkor kell igent mondani, ha szereted a párodat, vele akarod leélni az életed stb stb...Tehát ha te ezt akarod, úgy érzed, hogy ez boldoggá tenne egy életen át.

Jó nagy hülye az aki igent mond, ne adj isten hozzá is megy valakihez csak mert nem illik visszautasítani. Ilyen nincs .... ha akarod igent mondasz, ha nem akarod a dolgot akkor nemet. Nyilván lehet bunkó módon csinálni, és lehet kíméletesen is, bár mindenképp kényelmetlen helyzet egy ilyen. Neked kínos, annak aki megkér pedig megalázó.

Ezzel együtt én azt gondolom, hogy ha egy férfi ott tart, hogy lánykérésre szánja el magát a kapcsolatban, de a nő végül nemet mond, ott hatalmas kommunikációs problémák voltak/vannak a kapcsolatban.

"11" reagálva

Minden éremnek 2 oldala van. A párommal 10 éve vagyunk együtt 2 kisebb megszakítással. Az első egy félrelépés miatt (még nagyon az elején volt), a második egy bizonyos "nem" szó miatt (6év után). Megkértem a kezét, habozott, nem adott választ, gondolkodási időt kért, hát hagytam gondolkozni majd 2 hónapig. Soha többet nem fogom megkérni a kezét, pedig most már nagyon szeretné. Egyenesnek kell lenni, ha valaki nem akar házasságban élni, akkor ne tegye, ha ezt egyszer megbeszélték utána ne hozza fel a témát soha többet,mert ez így korrekt.

17-es soha ne mondd hogy soha.

AZ enyémet meg se kérte bár elvileg akarja majd mielőtt házasodnánk, de most meg már tökmind1. Ezt nem érti meg egy férfi sem, hogy akkor kellene lépni amikor még van értelme.

Inkább utasítsd vissza ha nem ő kell neked minthogy igent mondasz és azért vagy csak vele mert épp nincs más.

Bár ha 1-2 év után nemet mondasz akkor jogos a kérdés hogy miért voltál eddig vele ha nem akarsz hozzámenni

Nem illem kérdése. Én kétszer utasítottam el a megkérést, mert nem igazán tudtam komolyan venni. Az első bevitt egy ékszerboltba, megkérdezte, melyik gyűrűk vannak leárazva és a kettőből mondta, hogy válasszak. Mondtam, hogy nem szeretném ezt és elindultam kifelé. Nagyon erősködött, és végül megvette az egyik gyűrűt. Utána egy mellékutcában leültetett egy padra, és közölte, hogy szeretne elvenni. Kérdeztem, miért. Mert itt az ideje a nősülésnek, ő már 32 éves (én voltam 26). Visszakérdeztem, nem azért akar-e elvenni véletlen, mert szeret. Azért is. Jó. Ezt én nem tudtam komolyan venni, és elutasítottam, így a férfi bebukott egy tízezrest a gyűrűvel.

A második férfiba nagyon bele voltam zuhanva, és szerettem is volna összeházasodni vele, de nem volt ez téma nála. Aztán évek múlva kiderült, hogy alapvető dolgokban hazudott. Szakítottam vele. Erre egy hét múlva meglátogatott, épp edzettem és közölte, hogy nagyon szeretne elvenni. Mondtam, hogy én meg edzek, és legyen szíves hazamenni.

Fentiek ellenére töretlenül hiszek a házasság intézményében, de mindkét félnek akarnia kell és alapuljon őszinteségen, szerelmen.