Ti "elkérnétek" a lányt az apjától ilyen esetben?

A lány szülei külföldön élnek, szóval a személyes "elkérés" az már önmagában bonyolultabb (csak ezért autózni 4 órát, bejelentés, mindenféle megbeszélés, az egy szem pici lányuk nélkül?), de a lány apja ezenfelül egy morcos, morgós ember. Nincs jó kapcsolatban a lányával, de ennek többek között az is az oka- szerinte-, hogy soha nem kérte ki a véleményét semmiben, nem volt beleszólása az életébe, a lány mindent csinált a maga feje után. Amivel ő természetesen nem értett mindig egyet, és így születtek a konfliktusok.

A vőlegényjelölt összesen kétszer volt a lányos háznál, abból egyszer találkozott az apával, amikor bemutatkoztak egymásnak. Volt egy harmadik lehetőség is, hogy menjen, de akkor a lány szülei lebeszélték róla, nem a személye miatt, hanem mert nagy házfelújítás alatt álltak, és bár segíteni ment volna alapvetően (pakolászni, takarítani, ilyenek), a szülők nem támogatták ezt az ötletet. Egyébként pedig a személyével nincs gond, két éve él együtt a lányukkal, jól fizető munkája van, megbízható és rendes férfi, egy szavuk sem lehet ellene. Nem szeretne rosszban lenni a szülőkkel, szeretné, ha az apa nem morcosan, mérgesen nézne rá, amiért a megkérdezése nélkül veszi el a lányát (azt nem tudni egyébként, hogy mennyire ragaszkodik a hagyományok ezen részéhez, egyszerű udvariasságból kérné ki a vőlegényjelölt a véleményét a dologról)

Ilyen körülmények mellett ti "elkérnétek" a lányt az apjától?