Mi legyen a nem után?

Eléggé elsiettük, vagy inkább elsiettettem a kapcsolatunk elejét, a körülmények miatt már azonnal nálam élt (a főbérlője voltam és kezdeményeztem), még egy éve se voltunk együtt amikor gyereket várt, nem így terveztük de jól jött ki, mire lediplomázott a fiunk ovis lett, dolgozunk mindketten, igazándiból minden rendben van velünk, de amikor szóba hoztam a házasságot határozottan elutasította, vagyis nem teljesen, csak annyit mondott hogy egy hivatalos anyakönyveztetőiben esetleg benne lenne, de semmiképp nem akar felhajtást csapni körülötte, mondván hogy az már nem illik, mert az a kicsi előtt kellett volna..

Ilyen helyzetben ilyen indok mellett érdemes próbálkozni más belátásra téríteni, vagy hagyjam annyiban?

Úgy érzem eléggé fáj neki hogy így alakult az eleje, mármint eléggé kibukott amikor egy kollégája megjegyezte hogy ő jól járt, a gyerekkel könnyen megfogott engem, de igazából ez fordítva is igaz, mert elég sok mindenről lemondott az egyetemi évek alatt a kicsi és én miattam, és voltak olyan időszakok amikor talán nem marad velem ha nincs a fiunk.

Nem tudom hogy ez áll e igazából a nem mögött, vagy hogy erőltessem e hogy beszéljen róla.

Azért ide írtam mert gondolom itt elég sok nő van, hátha valaki jobban érti, vagy volt már így..