Miért ellenzik ennyire?

Nem kell semmivel őket meggyőzni. Felnőtt vagy, azt tedd ami a legjobb neked.

Az őskövületek gondolkodása ne érdekeljen.

Szerintem nincs semmi rosszindulatuk mert nem úgy gondolják mint te. Bizony a korral járó tapasztalat beszél belőlük, és tisztábban vannak azzal, hogy nagyon ritka esetben marad tartós egy ilyen fiatalkori kapcsolat. Még 16 éves sem voltál, de már a a sráccal vagy. Ő az első az életedben, és minél idősebb leszel, minél tapasztaltabb az élet dolgaival, rájössz, hogy sokat változtál te is, a párod is. Lehet ma nagy szerelmesen úgy jó ahogy van, de lehet 2 év után már messze nem úgy látod a dolgokat mint ma. Ezért tanácsolják sokan, hogy mielőtt házasságba,családalapításba fognának a fiatalok előbb adjanak időt arra, hogy mindketten kelőképpen felnőtté váljanak. Lehet 19 éves vagy de messze nem vagy még felnőtt. Még te is rengeteget fogsz változni..

Nagyon ritka az amikor valaki az első szerelmével hosszú éveken át boldog házasságban él. Ha valaki így van az ritka szerencsés vagy beletörődő..

A 3-ashoz hasonló embereknek üzenném: és "felnőttkorában" nem változik az ember?

Egyébként is, másfél év múlva lenne az esküvő, ha addig is kitartanak egymás mellett, akkor miért ne házasodnának össze?

Kérdező: ne érdekeljen a véleményük, tedd, amit jónak látsz!

Én is így voltam mint te kérdező. 15 évesen ismertem meg életem első szerelmét. 18 évesen bejelentettük, hogy összeházasodunk. Veled ellentétben nálunk senki nem örült, volt aki nagy ökörségnek tartotta. A keresztanyám karácsonykor amikor pénzt adott, ki is hangsúlyozta, hogy CSAK NEKEM! Bármit veszek a pénzből csakis magamnak vehetek, és mutassam is meg. Kérdésemre, hogy miért ellenzik a házasságot, vagy van-e valami bajuk a vőlegényemmel, a válasz mindig az volt: túl fiatalok vagytok, amúgy is szét fogtok menni.. bla, bla bla.

Nem érdekelt senki véleménye. 2 évvel később 20 évesen összeházasodtunk. Elfogadták a döntésemet. Majd jött a kisfiúnk is. 8 év házasság után amikor ránéztem a férjemre, kivert a víz. Már nem egy véleményen voltunk, már rég nem hullámhosszon voltunk. Rájöttem, hogy nem is igazán passzolunk, mert amit én szerettem azt a férjem nem. Amire én azt mondtam, hogy kék, ő azt mondta piros. Semmi közös nem volt bennünk. Változtunk. Annyi maradt még bennünk, hogy normálisan, vita nélkül, figyelembe véve a gyermekünk helyzetét is, barátként eltudtunk válni. ennek már jó pár éve, de még ma is hallom néha a szüleimtől, keresztanyámtól, hogy "bezzeg mi megmondtuk"

Mai ésszel nem mennék férjhez ilyen fiatalon.

De ennek ellenére azt mondom, hogy ha te úgy gondolod, hogy már pedig férjhez akarsz menni, és mindegy mikor, akkor tedd meg. Az élet úgyis eldönti, hogy mi lesz a házasságból. Az is lehet, hogy együtt ünneplitek a gyémántlakodalmat. Az is lehet, hogy 5 év után tányérokat fogtok egymás fejéhez vágni, és elváltok. Mindegy, a döntés a tiétek.

42/N