Milyen konkrét jelekből lehet azt látni, ha egy srác/férfi alkalmas komoly kapcsolatra, hosszú távú házasságra vagy sem?

Ezt így nem lehet tudni. Sejteni lehet, reménykedni lehet, de hogy mi sül ki a dologból, azt az idő dönti el, s hogy az illető betartja e a szavát.

Nálam az egyik eset az volt, amikor az aktuális pasi, ha nem vett komolyan, nem ismertem meg a barátait, se a családját, és nem vitt haza sem. Tehát nem tudtam hol lakik, és ezek elég rövid kapcsolatok voltak. 1-4 hónap között. Ilyen pasival akadtam össze legtöbbször. Plusz volt egy pár hetes kapcsolatkezdemény ahol legalább azt tudtam hogy a pasi hol lakik (kollégium).

Aztán volt egy akit én nem vettem annyira komolyan. Itt ismertem a családot, barátokat nem. Jól éreztük magunkat együtt, kedveltem, boldog is voltam, meg nem is...valahogy hiányzott valami....(nálam a szerelem). Ő az elején pedálozott, a lánykérés után pedig kifordult magából és betegesen féltékeny lett, viszont ezzel együtt, amikor találkoztunk, akkor képes volt otthon hagyni, hogy a haverjával találkozzon. Később eléggé eldurvultak a dolgok, volt megcsalás a részéről, csúnya veszekedések, pofozkodás is, (ő ütött először, én csak visszaütöttem), végül majdnem 1 év után elhagytam.

Ezek a kapcsolatok 19 és 24 éves korom közt voltak.

Aztán még 24 éves korom elején megismertem egy pasit aki nagyon más volt. Volt valami furcsa megérzésem az első pár randi után, hogy vele más lesz:) és elkezdtem reménykedni....Sokat beszélgettünk, komoly dolgokról is, pedig ő még csak 21 éves volt. A kapcsolat gyors ütemben haladt....

Az első randi után tudtuk hogy egy pár vagyunk, annyira egy hullámhosszon voltunk, nem kellett több idő a döntésre... majd szerelmet vallottunk egymásnak a másodikon, aztán a harmadikon szex, 2 héttel később lánykérés, 1 éven belül összeköltözés, fél évre rá esküvő, mindez másfél év alatt.

Tehát ugyan éreztem valamit, hogy más lesz vele, de csak idővel derült ki, hogy tényleg ő lesz az igazi:) Karácsony előtt 2 héttel 3 éves házasok leszünk:)

Sokmindenből összesen.

- nem fél az összeköltözéstől, elköteleződéstől

- maga is kezdeményezi ezt, többször beszél a terveiről (házasság, gyerekek), illetve hogy mikor lenne ez számára ideális

- pénzügyileg is úgy viszonyul a dolgokhoz (pl. ha előtte mindenét felélte, most jobban félretesz a közös jövőhöz)

- nem maradozik ki éjjelente, nem hazudik, füllent, stb.

- kiveszi a részét a közös életben mindenből, bevásárlást, takarítást is beleértve

stb.

Garanciát senki sem tud adni.

Viszont az idő sokmindenre választ ad.

Egy hosszabb, 1-2 éves együttlét alatt már meg lehet valakit ismerni. Ezt régen úgy hívták, hogy jegyesség.

Lényeg, hogy erőltetés nélkül látszódjon, hogy közös értékek alapján éltek.

Ha ő szereti a focit, te meg ki nem állhatod, már nem jó alap.

Az együttélés alapjait is át kell beszélni... ha ő a nyitott házasságra céloz, te meg klasszikus alapokon állsz, szintén nem kell erőltetni tovább a dolgot.

A lényeg, hogy a házasság előtt az összes fontos érték szóba kerüljön és túl legyetek pár nagyobb konfliktuson (nem mindenáron elkerülni őket... ebből is sokat lehet tanulni).

Ezután sorra lehet venni, hogy a házasság ellen vagy mellette van több érv.

szerintem az pont nem fontos, hogy mindketten szeressék vagy mindketten utálják a focit.

én tökre szeretem pl. az ilyen különbségeket, mert mindig tanulok valamit a másiktól.

az viszont már fontos, amit másodjára írtál, hogy a hűségről kb. ugyanaz legyen az elképzelésük. meg a gyerekvállalásról is, és az is fontos, hogy az egyik ember ne legyen jóval anyagiasabb a másiknál.

meg mondjuk, ha az egyik szereti bömböltetni a zenét, a másik meg a tök csendet szereti, akkor szerintem annak nem lesz jó vége. tehát ez kis dolognak tűnik, de ha együtt kell élni valakivel, fontos, hogy ne legyenek nagyon idegesítő dolgok.

Úgy értettem, hogy ha valamit az egyik szeret, akkor a másik legalább ne utálja...

Ahogy a hangos zenélőr írtad.

Lényeg hogy az egyik hobbija ne menjen a másik agyára, vagy ne legyen túlzott erőfeszítés elviselni hosszú éveken át.

Tehát a kapcsolatban ne a "tolerancia" legyen a meghatározó hanem a "közös" értékek.