Hogyan lépjek túl lelkileg azon, hogy a szüleim nem örültek az eljegyzésemnek, mert a párom nem kérte el apámtól a kezemet?

Itt a másik oldal. A férjem a saját szüleinek szólt napokkal azelőtt, hogy megkért. Hadd szokják a gondolatot és ne a szemembe utálkozzanak, amikor következő találkozáskor bejelentjük. Nem is örültek, minden rossz volt a tervezés során és az esküvő után is visszahallottam a kritikáit. Mostanra eljutottunk odáig, hogy már a szemembe is mondják a véleményüket, én leütöm a labdát és ennyi. A fiuk családos felnőtt ferfi, mégsem mondtak le az irányításáról. Keményítsd meg magad, ha az sima lánykérésbe így bele akartak folyni, készülj a következő eeményekre, nehéz lesz.

#22! Miért utálnak?!?!?!?!

Nem személy szerint engem, bárkit vett volna el a férjem, az a nő vette volna el a fiukat. Addig egy telken, külön lakrészben laktak, de miattam elköltözött, nem ugrott többé minden nap öntözni a veteményest, a családi ünnepeken nem anyuka mellett akart ülni, hanem velem a közös albérletben ünnepelt. A gyerekek születése óta még hátrább kerültek a rangsorban és ezt nehéz megemészteni.

Hát... Én nem vagyok anyuka, még mielőtt félreértés esik, de az, hogy offoltátok a szüleit, tényleg nem szép dolog. A családi ünnepeken nem az anyjával van, hanem veled? Miért ne lehetne mindenki együtt? Mi ezt úgy oldjuk meg a férjemmel, hogy megyünk az ő és az én szüleimhez is. Minden ismerősöm így csinálja, tehát gondolpm ez az általános(abb). Úgyhogy, nem akarom nagyon elrontani a kedved, de nem valószínű, hogy minden nőről azt gondolnák, hogy elveszi tőlük a fiukat. Viszont te valóban megtetted. Mindegy, nem zavar ez engem, inkább csak az, ha valaki ilyen szinten nem veszi észre magát... Gondolom most majd jön a litánia, hogy miért neked van igazad. Már az írásod stílusa is bicskanyitogató. Kíváncsi is vagyok a reakciódra, bár sejtem milyen lesz, de nem ígérem, hogy reagálok. Valószínűleg nem lesz kedvem......