Nőtársaim! Ki mennyit küzdött, hogy megszerezze az élettársát/férjét magának? Könnyen ment?

Magamat adtam es 3honap mulva mar arrol erdeklodott hogy milyen eljegyzesi gyuruk tetszenek nekem, elotte 38evig soha nem vett egyetlen baratnojenek sem vett semmilyen gyurut, nehogy felreertsek. Az elso pillanattol zsigerileg ereztuk h ez vmi nagyon mas.

Megszerzes szorol az jut eszembe h vagy manipulalni kell a masikat v kiszedni egy elozo kapcsolatbol, egyik sem indul tisztan.

O kuzdott, de neki se ment nehezen.

Csak nekem nem voltak pasi-ugyeim elotte, csak szerelmi banataim. Tiz ev utan villamcsapaskent jott, hogy nem is eltem. Aso, kapa, stb...

Sosem "kuzdottem", hogy "megszerezzek" magamnak valakit, egyik páromnál sem. A szerelmet nem lehet megvenni, vagy kicsalni valamiféle kuzdelmes praktikákkal...lehet..ideig/oraig valaki megjatszhatja magát hogy imponáljon...de akkor annak koze sincs a szerelemhez.

Én csak magamat adtam és hagytam, hogy megtorténjen - hogy egymásba szeressunk. Ahol meg nem alakultak ki érzelmek mindkét oldalról, ott nem folytattuk tovább. Miért kellett volna vaalkiert kuzdenem, akivel nem illunk ossze?

Kuzdeni - vagyis inkább nap mint nap tenni /de optimalis esetben ezt inkabb teremszetes dolognak, mintsem kuzdelemnek kellene megélni/ - kell a kapcsolatért, házasságért, hogy továbbra is olyan jó és harmonikus legyen minden, mint a kapcsolat legelején.