Nőként mindig mindenhol "tiptop"-nak kellene lenni?

Én bevallom őszintén, hogy vannak olyan pillanataim, amikor pont nem érdekel, hogy hogyan nézek ki vagy, hogy milyen a környezetem. Fel tudok öltözni normálisan, az alkalomnak megfelelően és értelemszerűen tiszta, ápolt vagyok. Nem viszem túlzásba, de mindig tiszta, vasalt ruhákat hordok, megcsinálom a hajam, sminkelek, szép a körmöm, használok dezodort, parfümöt és miegymás, de otthon nem fordítok ezekre nagy figyelmet, mert nem érdekel. Nem azt kell elképzelni, hogy pl. egy óriási bűzfelhőben ücsörgök és hessegetem a legyeket, amik jönnek a zsíros hajamra meg a rothadó kajafoltos ruháimra. Viszont szeretek otthon pizsiben fetrengeni a kanapén, 'úgy ahogyan sikerül" módon feltűzött hajjal, párnanyomott arccal, mezítláb és nem rohanok azonnal a fürdőbe, ha látom, hogy kezd borostás lenni a lábam vagy lekopott a körömlakkom. Normális otthoni ruháim vannak, tehát nem koszosak, szakadtak vagy kinyúltak. Akkor is normálisan tisztálkodom, ha éppen nem kell mennem sehová és nem vagyok büdös vagy retkes, de előfordul, hogy a szokásosnál később mosom meg a hajamat vagy mondjuk kihagyok egy esti fürdést, mert elszunyókálok a kanapén filmezés közben. A környezetemmel is hasonló a viszonyom. Ugyanígy nem egy disznóólat kell elképzelni, de nem vagyok annak a híve, hogy múzeumban lakjak és engem nem zavar, ha látszik egy lakáson, hogy ott valóban laknak emberek. Nem zavar, ha pl. nincsen azonnal elmosogatva, mert majd megcsinálom később vagy, ha ott áll egy darabig a mosatlan ruha, nincsen minden rögtön elpakolva az asztalról és ilyenek. Nem szoktam minden reggel bevetni az ágyam vagy elpakolni az ágyneműt a tartóba, a kávéscsészét is kint hagyom a pulton reggelente, felőlem a macska is felfeküdhet a kanapére és az ablakot sem kezdem el suvickolni eső után.

Nekem ez a normális, én így érzem jól magam. Jelenleg egyedül lakom, tehát ez így pont meg is felel. Viszont korábban lakótársakkal is éltem és ott sem okozott ez semmiféle konfliktust, nem éreztem magam egy lusta trehány disznónak vagy igénytelennek hozzájuk képest. Viszont csomó női családtagtól, ismerőstől olyan véleményeket hallok, hogy ez undorító és nem tudok háztartást vezetni, mi lesz velem majd egy párkapcsolatban, senki nem nézi el ezt a fajta hozzáállást és életmódot.